Tengerisaláta

...azzal, hogy csak kimegyek a kertbe, és van sok minden, bőségesen! És a bőség másodsorban nekem köszönhető! (Az első sorban más áll...)

Tegnap kimentem, és behoztam egy vájdling ezt-azt.

A garázsban van egy kalap, meg egy patisszonom, no, mit is csináljak vele? Amikor kirántottam, volt két darab, amit már nem lehetett felhasználni, gondoltam egyet, és zsupsz bele a dobálós savanyúságba! A napokban kóstoltam, hát csuda finom!

Így aztán tegnap négy szép csillagtököt felkockáztam, kettő ment a dobálósba, kettő pedig befőttes üvegbe, és rámertem a dobálós savanyúság levét, (mert abból túl sok van).

Aztán aszaltam a napon is paradicsomot, azt is olíva olajban tettem el. De van jó kis paradicsomlé is, zelleres, hagymás, bazsalikomos.

Aztán szedtem cickafark virágot, kiszárítottam, és most van három zacskóval, egy 20, egy 30 és egy 40 grammos. És mit a Jóisten? Az asszonykám szegény az elmúlt napokban vesekővel kínlódott. És a cickafark tea pedig erre a nyavalyára kiváló!

Az elmúlt esős időszak (most hogy leírtam, olyan távolinak tűnik...) megbolondította a sóskámat, és annyi van, hogy nem győzzük enni. Nos, most sóskalevest készítettem, ami egyszerű, de nagyszerű étel az ilyen meleg időkben, melegen is és hidegen is.

Tehát szedtem egy nagy vájdlinggal, az erét gondosan kitéptem, nem szeretem, ha szálkás is kicsit. Meg az igazság az, hogy volt egy vendégünk, egy tizennégy éves komoly férfi, és nem szerettem volna, ha azért tolja el maga elől, mert sok benne a szálka.

A receptet persze meggugliztam, és érdekes, szinte nem is volt olyan, ahogyan az édesanyám főzte. Akkor nézzük:

Hozzávalók:

- fél kilónyi sóska,

- egy kis fej hagyma,

- vaj, vagy olíva olaj,

- 4-5 evőkanál cukor,

- személyenként másfél főtt tojás

- egy kanál liszt,

- fél liter tej,

- egy kefír,

- só, bors.

A vajon üvegesre dinszteltem a hagymát (ezt sehol nem találtam), és erre rádobtam a cukrot. Nagyjából öt percet kavargattam, majd rádobtam a sóskát. Én a leveleket egészben dinszteltem, de meg is lehet kissé vágni, meg nagyon is...

Megsóztam,, daráltam rá borsot, s amikor összeesett, onnan számítva gyakori keverés mellett elfőztem a levét, majd megszórtam az egy kanálnyi liszttel. Ráöntöttem a kefirt, majd felöntöttem a tejjel, és pótoltam annyi vízzel, hogy a két liternyi leves meglegyen. Amikor felforrt kóstold meg, és ha kell, adj még hozzá cukrot.

Ha a gázt elzártad, a karikára vágott kemény tojást tedd bele, keverd össze, és lehet tálalni.

Amikor az asszonykám olívás kenyeret süt, ahhoz kell az olíva olajban eltett szárított paradicsom. De az ára bizony húzós, ezért elég ritkán szánjuk rá magunkat. No, meg vidéki kis üzletekben nem lehet kapni, utána kell járni, nem az igazi, a bolti.

Mit csinál, akinek kertje van, és benne sok-sok finom paradicsom van? Elkészíti!. Nos az idei nyár nem kedvez a kísérletező kedvnek, nincs egymást követő hét napos, szélcsendes kánikula, hogy szicíliai módra a háztetőn aszaljam. No meg a lapos háztető sem igazán jellemző a vályogházunkra. Marad a villanysütő, amit nagyon szeretek, mert pontos hőmérsékletet tudok beállítani rajta.

Maga az eljárás nem nagy dolog. Veszel egészséges, lehetőleg lészegény paradicsomot, minél több a húsa annál jobb. Felszeleteled (nyilvánvalóan alapos mosás után, ezt nem miattad mondom, mert neked nyilván nem kell, de tudod mások...), majd megszabadítod a magoktól és a leveses részektől. Ehhez a művelethez remekül használható a speciális paradicsomkés, én sokáig nem vettem, de megérte a pár százast.

A tepsit kibéleltem sütőpapírral. Jó szorosan elhelyeztem a paradicsomkarikákat, a száradás során úgyis összemegy. Betettem a sütőbe, 90 fokra és légkeverésre állítottam. Nagyjából nyolc-kilenc óra alatt lett kész. Azért nem mondok pontos időt, mert este lefekvéskor kikapcsoltam, reggel be... Utána már nincs más teendőd, hogy kis üveget keress, főzd ki az üveget, és tedd bele a szárított paradicsomot, és töltsd fel olíva olajjal. Azt nem tom, meddig kell az olajban ázni, mert most készítem először, de augusztus 22-én az asszony süt olívás kenyeret ezzel a paradicsommal, majd megmutatom és elmondom.

Ja, fontos: szépen címkézd fel az üveget.

Kellemes pepecskélést kívánok!

Ma reggel kissé gondban voltam. Itt vagyunk Akán, és nincs a közelben virágbolt. A kertben elvirágzott a sok-sok szép rózsa, az utolsó kardvirágunk is hervadozik.

Pedig ma neki virág kell! Mindenképp! Miként harmincöt évvel ezelőtt, amikor a Mechwart ligetben felmentünk a lépcsőn, és a Tanácsháza dísztermében az anyakönyvvezető elé álltunk, hogy kimondjuk: IGEN!

Kell valahol virágot szereznem, mert a virág a női lelket simogatja, felvidítja.

Eddig, ha itthon voltam, mindig kapott. Mert sokszor, jaj de sokszor külön ünnepeltünk, ö itthon sírdogált, és a hajón búslakodtam. A virág nemcsak ajándék, hanem köszönet is.

Köszönet az együtt töltött évekért.

Köszönet azért, hogy amíg távol voltam, embert nevelt a gyermekeinkből.

Köszönet azért, hogy támasz volt, hogy tudtam: hazavárnak.

Köszönet azért, hogy tudtam: szeretnek.

Szóval kell a virág. Az internet erre is kínál megoldást. Találtam egy megfelelő fotót, kinyomtattam, köszönet érte Zebrának, a hűtlen Blogteres bloggernek.

Kinyomtattam egy boldog évfordulót című köszöntőt is, a reggeli kávéhoz ezt adtam.

És akkor eszembe jutott, hogy a Jóisten virágboltja mindig nyitva áll. Kimentem, és lett virág. Melyik virágboltban van ennél szebb csokor?

 

A francia válogatott 1959-ben:

  Francia válogatott 2008-ban:

Tegnap kimentem a kertbe (két napja nem voltam) és egy vödör paprikát és paradicsomot hoztam be. A keményebb fajtából szárítok (még most is megy), a puhábból csatnit készítettem.

Két kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, öt percig fürdőzött, majd lezuhanytam hideggel. A héj megrepedt, és szépen meghámoztam. Kockára vágtam, bele a lábosba.

Adtam hozzá: apróra vágott két fej hagymát (kicsit), négy gerezd nagyobbacska fokhagymát (szétnyomkodva), egy nagyobb darab friss gyömbért szeletekre vágtam, volt vagy két evőkanálnyi. Ezen kívül ment bele a csíp: két chili paprikát apróra vágtam, és három púpozott teáskanál cayenne bors (ezt a Lidliben szerzem be, finom, és olcsó, szórósüvegben árulják).

Főzöm, idő nincs meghatározva, amíg jól be nem sűrűsödik. Na, most jön az ecet: nagyjából két deci körteecetet tettem bele, de szerintem jó bele a tárkony is, vagy más, fűszeres. Négy deci (két bögre) cukrot öntöttem hozzá, és belekotortam egy maréknyi durvára vágott mandulát és két kiskanálnyi mozsárban durván megtört kardamom magot valamint egy nagy maroknyi mazsolát.

Ezzel is főztem vagy tíz percig. Ezzel kész.

Az üvegeket elmostam, kifőztem, és abba mértem bele.

Mivel a sütőben aszalódik a paradicsom, szépen betettem a tepsi mellé, és a sütőt lekapcsoltam. Reggelre kelve felcímkéztem, és mehet a szekrényke tetejére.

Tervezek még édest is készíteni, mert a Seafalconné nem tudja az erőset megenni.

Mert van mivel! Amikor kimentem egyszer a kisbéri hetipiacra, láttam padlizsán palántákat. Nosza vettem! Hazahoztam, és meggugliztam. Akkor kiderült, hogy nagy a meleg igénye, itthon főleg melegházakban termelik. Ezért aztán nem is ültettem ki, a szobában tartottam, amíg hidegek voltak, majd kint napozott, és a hűvös éjszakára behoztam. Sok munka volt vele.

De megérte.

Beérett az első padlizsánom.

A kérdés az, hogy mit csináljak belőle, töltsem, vagy padlizsánkrém legyen pirítóssal?

Katt a képre, ha látni is akarod!

És az is látszik, hogy van még zöld is rajta, virág is, tehát lesz még szüret!

Az elmúlt hétvége nem volt mentes rendezvényektől. Etén pénteken, szombaton és vasárnap tartották a Barátság határok nélkül rendezvényt.

Este Tatabányán volt dolgunk - elnéztem a buszmenetrendet, így édesapámék lekésték az utolsó pesti buszt, ezért bevittem őket a megyeszékhelyre -, hazajövet bementünk Etére.

Buli van, az rendben, de amikor megláttam a helyszínt, akkor majd eldobtam magam!

Ennek a kis falunak szabadtéri színpada van, és valóságos tribün, vagy lelátó... majdnem egy amfiteátrum!

Amikor megérkeztünk, már elkezdődött két felvidéki musical énekes műsora, de szerencsére még csak az első szám ment. Éppen  Vadkerti Imre énekelte a Ha én rózsa volnék című számot, majd következett Derzsi György. Közben én körbeámuldoztam a rendezvény színterét.

Nagyon élveztük a koncertet: részletek az István a királyból, Honfoglalásból, Rákóczi kesergő, Nemzeti dal... csupa szívet lelket melengető zene, dal... Sajnos Derzsi  György nem járult hozzá, hogy a videót jutubra feltegyem, így aki kíváncsi, az jöjjön el hozzám megnézni.

Szombaton favágás, vasárnap kertrendezés és szilvalekvár főzés, így a további programról lemaradtunk. Cserébe szombaton dél körül kidübörögtek az ebéd mellől a

XII. Nemzetközi Trike&Bike találkozó motorosai. Mert ott is buli volt. Ja, Réde is Akához tartozik, itt van nem messze, légvonalban tizen- kilométer, csak országúton több, mint húsz. De ezeknek a dübörgőknek ez nem távolság.

Pénteken elvittem édesapámat a Kisbéri Mini-Magyarországot megnézni, és persze az ászári Mini Skanzent is meglátogattuk. Mindkettő nagyon tetszett. Annyit tudni kell róla, hogy amíg nyugdíjba nem ment, újságíró volt a MEDOSZ lapnál (ez ma szinte semmit nem mond, tehát a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók szakszervezeti lapja), így aztán neki nagyon nehéz újat mutatni Magyarországon, hisz mindig nyitott szemmel járt... nagyon örült, meg is jegyezte, hogy lám, lehet okos dolgokra is költeni az állam pénzét (bár ez EU-s támogatásból épült).

A tájházban lapozgattam a vendégkönyvet. Nem állhattam meg, hogy hármat le ne fotózzak, és megosszam veletek. Íme:

Tegnap barátainkat elvittük a kisbéri Mini-Magyarországot megnézni, majd átmentünk Ászárra, ahol a Mini Skanzent "szakértettük" meg!

Nos, most célirányosan mentünk, tudtuk a nyitvatartást (hétköznap 14.00-18.00, szombat és vasárnap 10.00-18.00-ig), de azt nem, hogy egy kedves hölgy is szolgálatban van, aki elmondja mindazt, amit tudni érdemes.

Például, hogy a mini skanzen építője a szomszéd fal, Ete polgármestere volt. Az eteiek nagyon szomorúak voltak, amikor az udvaron felhalmozott kis épületeket egyszer csak autóra pokolták, és elvitték, hogy felépüljön itt ez a szenzációs mini skanzen.

A környék házait mutatja be, ami így nem teljesen igaz, hiszen akáról nincs egy se, inkább azt mondanám, hogy Kisbértől északra levő települések épületeit válogatták ki. Minden épület egy falubeli mása, csak a templom és az iskolaépület nem, ezek a környékbeli "kollégáik" jellegzetességeit egyesítik egy épületbe.

A képek végén a helyi tájházban készültek láthatóak, ami nemrég még használt lakóház volt. Most valamiféle közösségi házként is üzemel, disznóvágást rendeznek és egyéb rendezvényeket, például az adventi koszorúkat a falu házaira itt készítették...

Ha van egy szabad délutánod, feltétlenül gyere el! A Kisbér - Ászár kirándulás belefér két órába, de ezt ne vedd készpénznek, mert én még a Kiskastélyt nem láttam, és az is a program része (lehet), majd kiderítem, és elmondom...

A képek:

Kérem tisztelettel, el kell ismerni, hogy a népi kaják mindig finomak, etetik magukat, csak jól kell megfőzni!

Nos, a legutóbbi vendégeinket amikor meghívtuk, Évi azzal búcsúzott:

- Majd főzök nektek igazi slambucot!

Azóta fentem a fogam a jövetelükre. Most lett esedékes, ezért előző két napon egy gyümölcs és egy víznapot tartottam, mert a slambucra is vonatkozik, hogy ami jó, az hizlal.

Természetesen, semmi komplikáció, amint a hozzávalók is mutatják, az 5 kép a tészta maradéka, mert arról nem csináltam képet, feledékeny vagyok.)

Tehát: nagyjából másfél kiló krumpli (nem újkrumpli, mert az szétfő!) húsz deka füstölt szalonna, négy nagy fej hagyma és 80 deka csuszatészta és egy erős csukló izmos alkarral egybekötve, és egy nem halfőző bogrács, hanem a szélesszájú (a miénk szőrén szálán eltűnt, és csak halfőző van).

A slambuc készítésének sorrendje, ahogyan az a Hajdúságban szokva vagyon:

Rakj tüzet, csinálj parazsat, és tedd fel a szalonnát. Ha a zsírja kisült, akkor mehet a hagyma. Pirítsd szép üvegesre. Ha megtörtént, add hozzá a kockára vágott krumplit, és alaposan dinszteld meg. Öntsd föl háromszoros mennyiségű vízzel. Sózd meg. Ha a víz  lobogva forr, akkor tedd bele a tésztát. És hagyd, hogy hadd főjjön. Amikor a vizét elfőtte, attól kezdve sűrűn kell kavargatni, addig, amíg össze nem állt egy masszává.

Ha idáig megvan, akkor jön a neheze. Vedd elő az erős csuklót és az izmos alkart (7. kép). Meg kell ragadni a bográcsot a fogója közepén, és erőteljes csuklómozdulattal megrántani, úgy, hogy a massza felrepül, és átforduljon. Ekkor hagyod, hogy az oldala megpiruljon. Jön a következő csuklós fordítás. Nem ragozom, a pirítás és a forgatás műveletét 32-szer kell elvégezni, és az utolsó után elmondhatod: kész a slambuc.

Ezután nincs más dolgod, mint tányérra szedd, és ragadj kézbe egy kovászos uborkát, és fald jól be! nekünk "csak" dobálós savanyúságunk volt, most nyitottuk ki először, az is jól sikerült.

Jó étvágyat, eredményes fogyást!

Három tányérral ettem, hogy sokat fogyhassak... öten voltunk, az utolsó képen láthatod, hogy mennyi maradt.

Mielőtt hörögnél, hogy a slambucot nem így... meg minden..., ne feledd, ahány ház, annyi slambuc. És ez a legegyszerűbb, az alap étel.

Ebbe lehet még tenni paprikát és paradicsomot módjával, vagy/és kolbászt (ekkor ha jól bezabálsz belőle, akkor teljesíted a 90 napos diéta mindhárom napját, a fehérjenapot - kolbász -, a keményítőnapot - krumpli -, és a tésztanapot - csuszatészta -, így aztán a diéta soron következő három napján már nem kell semmit se enned.

Én is így fogok járni (de csak két nap lesz a víznap, mert nem volt benne kolbász!)

Ma bevittem a vendégeinket, és megnéztük megint. Örömmel láttam, hogy milyen sokan jöttek. A parkolóban sok autó, a sétányokon sok ember, gyerek. Úgy látom, működik a hírverés, ez számomra olyan volt, mintha varjúhájjal kenegették volna a hátam! (Ha valaki tudja, hogy milyen, az írja meg! Meg azt is, hogy honnan ered a szólás.) Remélem, senki nem jelent fel, hogy a fényképezőgépem otthon hagytam!

Csak tessék, kérem, lehet jönni, folyvást, folyvást...

Kaptam egy ihletet Évitől és Chili&csokitól, és nagyon gyorsan tett követte az elgondolást. mert a ratatuille, vagy magyarul ratatojjj minden napra alkalmazható a diétában: ha húst sütök, akkor köretnek, ha krumplit vagy rizst eszem hozzá akkor keményítőnapon és ahogyan most készítettem, tésztanapon is kiváló kaja!

Azt nyilván tudod, hogy ez a francia lecsó. Persze mindkettő más, de sok hasonlóságot mutatnak. A ratatojjjba ne legyen mag, ez alapkövetelmény, azaz se paprika, se paradicsommag. Akkor finom, ha jó krémes állagú.

Nos, akkor nézzük:

Hozzávalók: 4 paradicsom, 4 paprika, egy nagy fej hagyma, egy cukkini, egy padlizsán, petrezselyem zöldje, bazsalikom, rozmaring. Ez a három létfontosságú! Ha van gombád, akkor azt is tehetsz bele, de tudod, minden kaja elkészítésében szabad kezet kapsz.

A hagymát én karikára vágom, megdinsztelem. Nem faksznizok, és nem sütöm a dolgokat külön, de arra figyelek, hogy mindent kis lángra tegyek. Elsőként az egészen apróra vágott paprika jön bele, majd a meghámozott és kimagozott paradicsom. (Ezt lobogó forró vízbe dobom, lekapcsolom alatta a gázt, majd hideg vízbe teszem, a héja könnyen lejön). Ezt követi a kockára vágott padlizsán, és a fél karikára vágott cukkini. Fedő rá, és párolom. Mikor majdnem kész, akkor dobom rá a zöld fűszerek kétharmadát, így nem fő szét, friss marad az íze. A maradékot tálaláskor.

Van aki paradicsom ivólét ad közben hozzá, hogy "krémesebb" legyen. Én nem. Azért mert még nincs sajátom. A bolti meg tele van mindenféle kemikáliával, és minek elrontani a kertben szedett friss bio zöldségeket?

Közben a spagettit kifőzted, ahogy szereted. Én al dente, ahogy az olaszok szeretik. Amikor a tészta már hajlik, meg majdnem megfőtt akkor lekapcsolom alatt a gázt, és a forró vízben hagyom nagyjából tíz percig (ez spanyol szokás).

Ezután két lehetőséged van: vagy a spagettire szeded a ratatojjjt, vagy a ratatojjjra szeded a spagettit.

Bárhogy teszel, egy biztos: finomat eszel!

Jó étvágyat!

Könnyű vacsora tésztanapra. A padlizsán és a paradicsom találkozása egy kis öntettel mindig mennyei! Tehát az alábbit követtem el:

Közepesen vastag kenyeret szeltem, a serpenyőbe némi olíva olajat öntöttem, és szépen megpirítottam. Amikor kész  volt, a padlizsánokat vastag karikákra szeltem, és olaj nélkül, a száraz serpenyőben megsütöttem mindkét oldalukat. Időnként szedőlapáttal lenyomtam, közben érezni, mikor puha. Nem kell sok idő...

Amíg pirult elkészítettem az öntetet. Szedtem a kertben mentát, oreganót, görög bazsalikomot, kakukk- és citromfüvet. Egy kefirt öntöttem a tálkába, hozzáadtam két kiskanál tejfelt, kevéske olíva olajat, van jó csípős román mustárom, abból egy kiskanálkányit, sóztam, borsoztam, alaposan elkevertem a zöldfűszerekkel, amihez adtam még két gerezd friss fokhagymát is.

Ezután két szelet padlizsánra tettem egy-egy szelet paradicsomot, leöntöttem az öntettel.

Nagyon finom vacsora volt!

Tegnap Kisbéren jártunk. Most célirányosan kerestük a Mini Magyarország névre hallgató makett parkot, azt hiszem, az a jó szó erre.

Hogyan szereztünk tudomást erről? Vasárnap vártam az asszonykámat, a pesti busszal érkezett. A buszról leszállt három korosabb hölgy is.

- Merre kell a tóhoz menni? - kérdezték.

Elmagyaráztam. Tőlük tudtam meg, hogy egy parkot keresnek, ahol látható a parlament.

Hitetlenkedtem. Itt, Kisbéren?

A hölgyek elmentek, és mi is hazamentünk.

Aztán egy fészbukos linken találkoztam egy képgaléria linkjével. Elámultam. Ez hogy a túróba lehet?

Hogyan lehetséges, hogy ilyesmi van Kisbéren, és a legnagyobb titokban tartják? A városkában egy plakát, egy ismertetés nem sok, egy útjelző tábla, semmi. Elképesztő. (Ha van, akkor annyira feltűnő, hogy nekem nem tűnt fel eddig, aki hetente bejárok.)

Megkerestük, megnéztük.

Nekem nagyon tetszett! Ide mindenkinek el kell jönni! A park 2011. június 21-én nyitott, ha jól emlékszem a napra. Tehát új. Van egy kis ingyenes parkoló, a bejárati bódéban egy karbantartó munkással lehet beszélgetni, pénztár nincs. Nézd meg a diavetítést, alatta pedig elmagyarázom, hogyan találhatod meg a parkot.

Itt a térkép (remélem rajta lesznek az útvonalak...).

Útvonal ehhez: Ménes utca nagyobb térképen való megjelenítése

A térképet kinagyítva megláthatod, hogy a parkban egy kanyargós utca van, kis köröndökkel, nos ez a park. A következő térképen, megmutatom, hogyan tudod gépkocsival elérni a 81-es útról jövet

Nagyobb térképre váltás

Vagy tarhonyás padlizsános lecsó. Mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy tésztanapra való kaja.

Három paprika, három paradicsom, egy kisebb vagy egy nagyobb padlizsán fele, egy nagy fej hagyma és egy negyed kilós tarhonya, mindez elég két személy részére, ha az egyik szeret enni. De ha valaki nem szereti, akkor elég hatnak is, vagy egy századnak is...

Egy kisebb lábosban kevés olajra öntöttem a tarhonyát, gyakori kevergetés közben megpirítottam, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, lefedtem. Hadd főjön, addig készítsük a lecsót.

A hagymát karikákra vágva üvegesre dinszteltem, a paprikát vékony csíkokra vágtam, és megfonnyasztottam a hagymán. Hozzáadtam a paradicsomot és a kockára vágott padlizsánt. kicsit pároltam fedő alatt, majd megsóztam, borsoztam lefedtem, és készre pároltam.

Közben a tarhonya is megfőtt. A fedőt levettem, hadd párologjon el nedvesség belőle, majd ráöntöttem a lecsóra, összekevertem, és tálaltam.

Finom, és bőséges ebéd volt, ahogyan az egy fogyókúrázóhoz illik.

Ez a - nem is azt mondom, hogy 90 napos diéta, mert jóval hosszabb, hanem a szétválasztós étkezés - zöldségnapi kajám volt.

Valójában nem egy nagy vaszisztdasz...

A patisszon héjába vájd bele a körmöd. Könnyen belement? Remek! A patisszon zsenge! Nincs más dolgod, mint alaposan megmosod, és szeletekre vágod, héjastól, szőröstől-bőröstől. Mindkét oldalát besózod, tálcára teszed, hagyod, hogy kieressze a levét. Amíg ereszti, megpucolod az újkrumplit, apróra vágsz egy fej hagymát, azt zsíron megdinszteled, és rádobod az újkrumplit. Sózod és fedő alatt megdinszteled, néha megkavargatod. Én akkor szeretem, ha a fele elmálik, a fele darabos marad.

A patisszont szokás szerint bepanírozod, és kisütöd.

Hozzá uborkát ettem. Egy kefirben elkevertem, friss kaprot, szurokfüvet (oregánót), és görög bazsalikomot, majd sóztam, és az uborkára öntöttem. Vágtam még hozzá friss paradicsomot is. Mennyei eledel!

A kilencven napos diétámat folytatom, és ehhez készítettem el fehérje napra. A csirkeszárnyakat feldaraboltam, egy serpenyőt kizsíroztam, beletettem karikára vágott hagymát, csilipaprikát és ráhelyeztem a szárnyakat, sóztam, borsoztam, ment rá egy kevés curry is, majd alá öntöttem másfél deci fehérbort, lefedtem, és puhára pároltam.

Közben a padlizsánt karikákra vágtam, és száraz teflonedényben, mindenféle zsiradék nélkül megsütöttem mindkét oldalukat.

Amíg sült, uborkából salátát készítettem.

Azért nem uborkasalátát írok, mert így: az uborkát vastagabb szeletekre vágtam, és leöntöttem az alábbi öntettel: oregánót, friss görög bazsalikomot és kakukkfüvet megvágtam, egy kis doboz kefirt öntöttem rá, és adtam hozzá egy kanál tejfölt is. Sóztam, egy kevés olíva olajat is kapott, és zutty, rá az uborkára és persze jól elkevertem.

Amikor a padlizsán megsült, tálaltam.

Na, most mondd meg: nem érdemes fogyókúrázni?

Hozzá fehérbort ittam, ami egy pohárral mindig megengedett, mert orvosság!

A lucskos krumplihoz ettük, de ezt még nem én készítettem. Én onnan ismerem, hogy a húgom hozta a receptet Erdélyből, mert Gyimesben gyakran megfordulnak.

De mivel nem tudtam a receptet "kiverni" belőle, ezért meggugliztam, és naná, hogy megtaláltam.

És elkészítettem.

Így:

Vettem egy 20 literes, zárható, műanyag vödröt.

Bele 10 liter víz. A vízbe: 10 gr borkén ( Kálium-metabiszulfit K2S2O5; E224), 10 gr Citromsav (E330), 15 gr Nátrium-Benzoát (E211) - beszerezhetők gazdaboltban -, 10 gr timsó (patikában kapható állítólag, de az EU idióta, és nem adtak, mert azt mondták, hogy alapanyag, ami nem adható ki, lépjünk ki az Edióták Uniójából!), 1,2 liter 10%-os ecet, 1 kg kristálycukor, 1/2 kg só, 10 g egész bors, 1 cs. kapor (beszerezhető az Aka Plazában, a templommal szemben, az udvarán kerekes kút van, onnan megismered).

Ha mindent beleraktál, akkor jól elcseszted. A nátriumbenzoátot előbb forró vízben oldjad fel, és úgy add a léhez! (Én is jól elbaltáztam, mert dupla mennyiségű sót adtam hozzá, de ez a fotón nem látszik!)

Ezután mehet bele a savanytandóság: zöld paradicsom, paprika félbevágva, sárgarépa, karfiol, kicsi káposzta negyedelve, kicsike patisszon, zöld szilva (tudod, ami piros), és még amit akarsz.

A lébe egész évben dobhatod az alkatrészeket, ezért hívják dobálósnak.

Én készítettem hozzá egy fatetőt, ami arra szolgál, hogy minden úszhatnékos belevalót búvárkodásra késztessen!

Tíz napi érés után már elkezdheted fogyasztani. Nagyon szeretem, remélem, az enyém is jó lesz!

Most kérdeznék, mert sajnos a fokhagymámmal nem tudok dicsekedni. Kicsi fejek lettek, ki tudja miért? Azt olvastam, hogy az őszi dugványozásúból szebb fejek lesznek, vajon ez az oka? Ilyen picurkák:

De hogy dicsekedjek, itt a nagyobb cukkinim! Ebből főzelék lesz, meg lecsóbővítő adalék...

Ja, és van ez a patisszon, ezt kirántsam? Másképp még nem ettem. Vagy van ajánlat?

A kertben orvul megnőtt a cukkini. Amíg Hévíztünk megemberesedett, de akkorára, hogy én ekkorát még nem is láttam.

Nos, mit lehet ezzel csinálni? Salátát nyilván nem.

Rántani?

Főzelék? Olyant nem hallottam, de aki főzött már, szólhat!

Nos, meg kell tölteni!

Az asszony neki is állt. Kettévágta, kibelezte, majd forró vízbe dobta, és nagyjából öt-nyolc percig főzte. Utána főtt rizshez adta a kivájt belet, amiből persze a magokat kiszedte. Összekeverte a tegnapi nyúlpaprikás maradék szaftjával, vágott hozzá némi friss paradicsomot, paprikát, no meg bazsalikomot, petrezselymet, összekeverte és megtöltötte a két felet. Mellé szórta a magokat, majd betolta a sütőbe, és mintegy fél órát sütötte. Sajt azért nem került a tetejére, mert nem volt itthon, és azért nem mentünk be Kisbérre.

Nem kell aggódni, hogy milyen nagy adag, négyen voltunk rá, elfogyott, finom volt, és a magok is igen ízletesek, ha a te kertedben is nő ekkora, akkor csinálj belőle ilyet.

Itt a vége, fuss el véle.

Hévízről hazafelé jövet beugrottunk a feleségem unokatestvéréhez Vászolyon. Kaptunk két élő nyulat.

Másnap titokban és rejtve, hogy az asszony ne lássa, levágtam őket, hogy mire a fiaim megérkeznek, kezdhessük a bográcsolást.

Nos így is volt. A tűzrakás az én dolgom volt, a többit a fiúk intézték a felügyeletem alatt.

No persze mindent előkészítettem: Két fej hagymát felaprítottam (két nyulat főztünk meg), három gerezd fokhagymát megtisztítottam, kockára vágtam vagy tizenöt deka szalonnát, megtisztítottam az krumplit és felkockáztam. A bográcsba elsőként a szalonna került. Mivel nem engedett elég zsírt, olajjal pótoltuk. Utána belekerült a hagyma. Mikor szépen megdinsztelődött, akkor megkapta a púpozott evőkanálnyi pirospaprikát, a srácok elkeverték, és máris mentek bele a nyuszikák.

A sózás után eresztett levet, de ezt hamar elfőtte, így meglocsoltuk jóféle csapvízzel, annyival, hogy ellepje. Lefedtük, és hagytuk, hadd rotyogjon.

Amíg puhul, elmondom, hogy a tejfölös habarást, vagy a tejfölt a végén senki ne kifogásolja, mert nyúlpaprikás készül, és nem tejfeles nyúlpaprikás. (Persze aki kér rá, az ne habozzon, tegyen rá, mert úgy is nagyon ehetős étek!)

A következő felöntést kellemes, száraz Soproni Kékfrankossal követtük el. Megkapta a zöldpaprikát is, és három koktélparadicsomot és egy nagyot. Az arány fontos, mert így érik a kertben (sok a koktél, kevés másik paradicsomunk...) Nagyjából másfél óra alatt készült el. Bogrács az asztalra, mellé a petrezselymes krumpli, és az uborkasaláta, mibe tettünk némi paprikát és paradicsomot is. Hát, mit mondjak, elfogyott! Meg a másik palack Kékfrankos is...

Izgatottan jöttem haza Hévízről, kíváncsi voltam mi vár rám a kertben. Este tíz után érkeztünk, de a sötétben is láttam, ami nagyon szomorú volt:

Letört a barackfa terméssel zsúfolt ága. Úgy néz ki, hogy szegény utoljára adott termést. Viszont a kertben másnap reggel csak néztem, mekkora patisszon bújt meg a hatalmas levelek alatt. Majdnem két kiló volt! Van szép tök, patisszon, és persze sárga- és görögdinnye! Úgy döntöttünk, hogy ezt a cukkinit az asszonykám megtölti...

Klassz volt. Valóban újjászülettünk,

és még a reumánknak is használt! A térdem is jobb. A derekam is, a vállam is, és a kedélyem is. A pénztárcám viszont kissé megviselt. Az ellátás jó, a kaja finom, kétféle menüből választhattunk,

ja, ezt a húgomnál kaptuk a hétvégi eltávon. Marhapörkölt petrezselymes újkrumplival... hmmm!

Ezt a diétás csülköt meg a Római Pincében ettem Egregyen, és nagyjából elég is volt.

Ne feledd: magyar kórházban voltunk!

Esténként kijártunk sétálni. Egyik este láttam ezt a szépséget. Nem állom meg, hogy ki ne tegyem a képet!

Kérdésem van: ki, hogyan szárítja télire a fűszernövényeket, a teáknak valókat? Szárastul, és később lemorzsolod? Nekem ez tűnik célszerűnek. 

Valahogy így, ahogyan a képen van. Az oregano megszárad, aztán ledörzsölöm. Milyen tudnivalók vannak?

Szabad hagyni virágzani a levélfűszereket? A bazsalikom és oregano virágait letördelem. A koriander orvul virágba szökkent, így most azzal mit csináljak? Lesz magom?

Ja, tud valaki valamilyen forrást mustármag lisztre? Vagy vegyek sok magot, és dörgöljem két kő között, mig lisztté nem válik? Csinálnék házi mustárt, jó oroszosat, mert nem lehet kapni csípőset a sok gagyi francia közt...