Amikor az asszonykám olívás kenyeret süt, ahhoz kell az olíva olajban eltett szárított paradicsom. De az ára bizony húzós, ezért elég ritkán szánjuk rá magunkat. No, meg vidéki kis üzletekben nem lehet kapni, utána kell járni, nem az igazi, a bolti.
Mit csinál, akinek kertje van, és benne sok-sok finom paradicsom van? Elkészíti!. Nos az idei nyár nem kedvez a kísérletező kedvnek, nincs egymást követő hét napos, szélcsendes kánikula, hogy szicíliai módra a háztetőn aszaljam. No meg a lapos háztető sem igazán jellemző a vályogházunkra. Marad a villanysütő, amit nagyon szeretek, mert pontos hőmérsékletet tudok beállítani rajta.
Maga az eljárás nem nagy dolog. 
Veszel egészséges, lehetőleg lészegény paradicsomot, minél több a húsa annál jobb. Felszeleteled (nyilvánvalóan alapos mosás után, ezt nem miattad mondom, mert neked nyilván nem kell, de tudod mások...), majd megszabadítod a magoktól és a leveses részektől. Ehhez a művelethez remekül használható a speciális paradicsomkés, én sokáig nem vettem, de megérte a pár százast.
A tepsit kibéleltem sütőpapírral. Jó szorosan elhelyeztem a paradicsomkarikákat, a száradás során úgyis összemegy. Betettem a sütőbe, 90 fokra és légkeverésre állítottam. Nagyjából nyolc-kilenc óra alatt lett kész. Azért nem mondok pontos időt, mert este lefekvéskor kikapcsoltam, reggel be... 
Utána már nincs más teendőd, hogy kis üveget keress, főzd ki az üveget, és tedd bele a szárított paradicsomot, és töltsd fel olíva olajjal. Azt nem tom, meddig kell az olajban ázni, mert most készítem először, de augusztus 22-én az asszony süt olívás kenyeret ezzel a paradicsommal, majd megmutatom és elmondom.
Ja, fontos: szépen címkézd fel az üveget.
Kellemes pepecskélést kívánok!
Utolsó kommentek