Ma reggel kissé gondban voltam. Itt vagyunk Akán, és nincs a közelben virágbolt. A kertben elvirágzott a sok-sok szép rózsa, az utolsó kardvirágunk is hervadozik.

Pedig ma neki virág kell! Mindenképp! Miként harmincöt évvel ezelőtt, amikor a Mechwart ligetben felmentünk a lépcsőn, és a Tanácsháza dísztermében az anyakönyvvezető elé álltunk, hogy kimondjuk: IGEN!

Kell valahol virágot szereznem, mert a virág a női lelket simogatja, felvidítja.

Eddig, ha itthon voltam, mindig kapott. Mert sokszor, jaj de sokszor külön ünnepeltünk, ö itthon sírdogált, és a hajón búslakodtam. A virág nemcsak ajándék, hanem köszönet is.

Köszönet az együtt töltött évekért.

Köszönet azért, hogy amíg távol voltam, embert nevelt a gyermekeinkből.

Köszönet azért, hogy támasz volt, hogy tudtam: hazavárnak.

Köszönet azért, hogy tudtam: szeretnek.

Szóval kell a virág. Az internet erre is kínál megoldást. Találtam egy megfelelő fotót, kinyomtattam, köszönet érte Zebrának, a hűtlen Blogteres bloggernek.

Kinyomtattam egy boldog évfordulót című köszöntőt is, a reggeli kávéhoz ezt adtam.

És akkor eszembe jutott, hogy a Jóisten virágboltja mindig nyitva áll. Kimentem, és lett virág. Melyik virágboltban van ennél szebb csokor?