Tengerisaláta

Finomat ebédeltem! A nagy fiam emlegette, hogy régen mennyi pizzát főztem, mostanában meg nem. Hát persze, nem hiányzott, hogy hízzak! Most pihen a 90 napos kúra, ezért a pizza belefér.

Meggugliztam, és ahogyan vártam ezerféle elkészítési módot találtam. Most azt választottam, hogy szigorúan követem a recept előírásait, nem kalandozok, és nem futok ámok.

Tehát vettem 40 deka lisztet, 1,8 dl langyos vizet (ujj meleg, azaz 36 fokos), 25 gr élesztőt. A vízben elkevertem az élesztőt, adtam hozzá egy kevéske cukrot, hogy gyorsabban beinduljon. A lisztbe öntöttem, és összedolgoztam. Figyeled: nincs benne só!!! Fél órányi kelés után hozzáadtam a sót, egy evőkanál olívaolajat, és alaposan összedolgoztam. Újra eltettem pihenni.

Közben a paradicsomokat forró vízbe, majd hidegbe dobtam, és könnyedén lehúztam a bőrüket.

Rászeleteltem a pizzára. Ezután jött a mozzarella sajt. Majdnem "Szentségtörés pizza" lett a neve, mert eltűnt a sajt, amit az Lidlinél vettünk, s milyen a pizza sajt nélkül, nem?

Szentségtörés. De aztán meglett. Benne volt az élesztővel együtt a zoknis zacskóban.

Nyilván, amikor megálltunk az Lidlinél, vásárlani, utána csak bedobtam egy zacskóba, s hogy az pont a zoknis volt, ki tehet róla nem? Én  biztosan nem! Ez a bót nem ad zacskót a vásárláshoz, hát így sikeredett elpakolnom. Szóval lett sajt. Utána szabad a gazda, mert a kötelező alkatrészek megvannak.

Én még tettem rá csípős kolbászt, cseresznyepaprikát, csilipaprikát, zöldpaprikát, és megszórtam friss oreganóval. Ja, és egy kevéske friss kakukkfüvet, amit a gyomláláskor sikerült kihúznom.

Sütés: maximumra előmelegített sütőben nagyjából 10 perc.

Ez a Pizza von Seafalcon.

Sörike illik hozzá, vagy vörösbor. Kóla tilos! (Nálam...)

Megint úgy jártam, hogy hiába kerestem különböző recepteket, egynek a variációit olvashattam a különböző oldalakon, kicsit vagy sehogyan se átírva. Nálam erről szó se lehet! Persze ez az étel olyan, hogy nem hagy lehetőséget nagy variációra. Mi nem variáljuk, mert nálunk az a szabály:

Készíts egy pörköltöt, és keverd hozzá a kissé megdinsztelt káposztát, majd rotyogtasd együtt még egy kicsit. A lényeg úgyis a káposztán van: az íze attól függ, hol jutsz hozzá.

Nos én azt mondtam Seafalconnénak, hogy kovászos káposztából készítse. Így is tett. Hát meg kell mondjam, hogy csuda finom lett!

Ja, ami a receptek végén van, az persze tévedés, a székelykáposztát nem habarjuk be, hanem tejfölt teszünk a tetejére!

(Ez természetesen vicc volt - látom, hogy milyen jót nevettél rajta -, mert egy recept esetében nem jöhet szóba két kifejezés: a kell és a tilos. Mindenki úgy csinálja, ahogy szereti. Szóval mi nem habarjuk.)

Hát kérem... hogy mennyi gaz tud összegyűlni a kertben, ha az ember nyolc napig nem viseli gondját! És ennek ellenére, mégis vannak hálás növények, amik csak úgy ontják a termést (igaz, amikor kell, locsolom őket.) Így tegnap leszedtem életem legnagyobb kígyóuborkáját, nézzétek, mekkora:

Több, mint hatvanöt dekás! És mellé tettem egy kristályvizes palackot, hogy a valódi mérete is látható legyen:

És itt vannak azok a növények, amik az előző képsorról kimaradtak. Van itt karalábé, megmutatom a krumplimat, aztán hogy most mennyit kaptam két bokor alól, ez már sokkal jobb, mint a múltkori, meg is mértem, majd egy kiló. Aztán a hagymát nem kellett letaposni, tudta az mikor dőljön el... megmutatom az első paprikáimat, amit tegnap szedtem, és ahogy nézem a kertet, többet nem kell vennünk (amíg le nem terem). És az utolsó képen látható a koronás sárgadinnye (kezdemény). Megbeszéltem velük, megvárják, hogy hazajöjjünk a kórházból, és akkor majd ontják a dinnyéket!

Ja, tegnap tettem két sor céklát másodvetésként, ma reggel meg zöldbabot fogok ültetni. Hétfőn, lehet, hogy kukoricát is teszek, még nem tudom...

Hát, nagyon élvezem a vidéki életet.

Az a baj, hogy nem tudom, hogyan lehet németesíteni Aka nevét. Akaer? Olyan hülyén hangzik...  az eintopf ugye a németek fradi kajája, amibe: mindent bele!

Nos, ami itt jön, az nekem is csak jött, finom lett, közzéteszem, csak nem tudom, hogyan hívjam, így lett a fenti néven nevezhető egytálétel.

Vettem pár darab, jelesül három felső csirkecombot Akára menet. A kertben meg volt minden, ami belekerült. (A paradicsom is vett, de a kertben van, csak még zöld.)

Tehát a hozzávalók: 3 db. csirkecomb, pár szem újkrumpli, valamilyen káposztalevélből kivágott vastag ér (én kínai kelből nyertem, és az ötletet is ez adta, hogy megcsináljam), paradicsom, paprika, hagyma, zöldhagyma, pirospaprika, curry, csili.

Mit követtem el főzés címszó alatt? A hagymát apróra vágtam, olajra dobtam, megdinszteltem, beledobtam a a combokat, amiket előbb darabokra vágtam (egy darabnak számít a csonton megmaradt kevés húsos is - a kép előterében van), majd hozzáadtam a kínai kel feldarabolt levélerét és a kockára vágott újkrumplit. Sóztam, paprikáztam, adtam hozzá ugyanannyi curryt, mint pirospaprikát, majd apróra vágtam két csilipaprikát és felturbóztam vele. Lefedtem, hagytam párolódni, közben felvágtam egy zöldpaprikát és egy paradicsomot, és belekotortam.

Ha a hús puha, kész a kaja, mert minden zsenge, minden puha, és minden finom! Készítettem hozzá salátát, hát nem mondom, hogy éhes maradtam!

Jó étvágyat hozzá!

Ez egy hetes bejegyzés volt, amit nem tettem közzé, és közben elkészítettem még egyszer olyan finom volt!

Csakhogy, most azzal kezdtem, hogy köménymagot megpattogtattam az olíva olajon, utána jött a hagyma, valamint a hozzávalók közt a paprika már a kertből való, és tettem rá tejfölt. Na, így se volt rossz! 

Amikor a kovászos uborkát közkinccsé tettem, kaptam hozzá jócskán hozzászólást (nem ebben a blogban), és az egyikben azt üzenték, hogy ugyanígy kell elkészíteni a kovászos káposztát.

Nosza meggugliztam, abban reménykedve, hogy annyi, és olyan változatos találatokat kapok, mint a kukoricamálé esetében. Nos, ebben kicsit csalódtam, mert nagyjából egyféle recept volt, sok szó szerint ugyanaz mint a másik, kíváncsi lennék, hogy miért nem vesz valaki annyi fáradtságot, hogy a maga stílusában adja elő.

Mivel én minden újnak lelkes híve vagyok, természetes, hogy amint lehetőségem adódott, nekiálltam káposztát kovászolni. A konyhai robottal felaprítottam a káposztát, nekem az ötliteres üvegbe egy közepes és egy picurka fej (talán két kilónyi) fért. Két és fél liter vizet két és fél evőkanál sóval feltettem, hogy felforraljam.

Az üveg aljára kaprot tettem, majd elkezdtem a káposztát beletömködni. Jó alaposan lenyomtam. Közben elrejtettem benne egy fej fokhagymát gerezdekre szedve, ezt majd külön ízvizsgának vetem alá, mert valaki azt írta, hogy a kovászolt fokhagyma is finom.

Egy almát cikkekre vágtam, azt is közé tettem - annak ellenére, hogy ez nem volt egy receptben sem. Nálam az elvi kérdés, hogy alakítsak azon, amit olvasok, ha az recept.

Babérlevél, kevés köménymag és bors került még a káposzta közé, no meg borsikafű. A kenyeret tüllbe csomagoltam, úgy került a tetejére. A sós forróvizet így öntöttem rá, és annyit, hogy a kenyeret is ellepje.

Most várom, hogy mi lészen belőle, és mikorra?

Tésztanapon sok spagettit eszem. Nos, nemrégen zsenge csalán csípett meg.

- A rosseb egye meg! - dühöngtem, de aztán arra gondoltam, hogy inkább nekem kellene. A gondolatot tett követte. Gumikesztyűt húztam, leszedtem a csalánt, alaposan megmostam. Elkészítettem a pesztót, az alábbi zöldekből, ahogyan azt az alábbi mozaikképen láthatod:

csalán, lila hagyma, citromfű, menta, petrezselyem, szurokfű (oregáno). A zöldeket megvágtam, hoyg besegítsek a turmix késének. Természetesen kell hozzá olajos mag, ez a szezámmag volt, és egy kevéske olíva olajat is cseppentettem hozzá. Ezt turmixba, alaposan elturmixoltam, és a pesztóm készen volt. Most már csak rá kellett szednem a kifőtt spagettira, összekeverni, és bedörgölni.

Most egy gyönyörűséges kaja jön tésztanapra a 90 napos diétán belül, avagy ha már elég kövér vagy, akkor csak egy kiadós, és ízletes második fogás!

Itt a vége a spenótomnak, már a kihúzkodott tövekről szedem le a megmenthető leveleket. Ezekhez jött az ötlet, hogy együnk egy kis palacsintát.

Tehát, sütni kell...

Kikevertem a tésztát, cukor nélkül, mert sós palacsinta kell, elkezdtem sütni.

Amikor az asszonykám meghallotta, hogy kinek a milyen anyja mit csináljon, kijött, és megsütött tizenkét palacsintát, én meg a fejembe dugtam a szakadt elsőket... (Ketten voltak, két okból is: 13 palacsintát tilos sütni - a biztonság kedvéért, mert babonásak nem vagyunk -, és egy szakadt palacsintának még nincsen említésre méltó anyukája...)

Amíg a palacsinták sültek, megcsináltam a spenótmártást, és utána és szépen csíkokra vágtam a palacsintákat.

A spenóthoz nagyjából 40 deka levelet használtam fel. Kicsit durván megvágtam őket, és egy kisebb fej hagymát megdinszteltem olíva olajon, és rádobtam a leveleket. Sóztam, borsoztam, adtam neki kevéske gyömbéres fokhagymát, és őrölt szerecsendiót jócskán. Nem kell sokat vacakolni, tíz perc párolás után felöntöttem két deci tejszínnel, felforraltam, és levettem.

Na most jöhet a rakás, avagy a rétegzés: A csíkokra vágott palacsintából egy réteget leraktam, arra jött a krém, arra palacsinta, arra krém, arra palacsinta, arra krém, nolámcsak elfogyott a palacsinta, így a legfelső spenótra sajtot reszeltem, és mehetett a sütőbe. Egészen addig ott lebzselt, amíg a sajt szépen rá nem olvadt a tetejére. A 90 napos diétások ezt nyugodtan elhagyhatják, illetve a maguk adagjára ne tegyenek sajtot, de a spenótjukat se tejszínnel dúsítsák, hanem jófajta csapvízzel adják meg a folyósságát.

Ez egy nagyon egyszerű, de finom leves.

Menj ki a kertbe, és vegyél ki két szál friss, zsenge fokhagymát, és egy-két szál zsenge újhagymát. A fehér részüket aprítsd apróra, a zöldet két-három centis darabokra. Vajon gyengén dinszteld meg, engedd fel egy liter vízzel, forrald fel, majd főzd még tíz percig, és vedd le. Kicsit hűl, és mehet a turmixba (vagy a botmixer alá). Elmixeled, majd tálalás előtt felforrósítod, és kész.

Pirított kockát álmodtam hozzá, de kiderült, nincs itthon kenyér, így aztán a szépséges biolevest összebarmoltuk a kémiai ipar eme golyóremekeivel...

Nagyon szeretek úgy főzni, hogy a recept úgy kezdődik: menj ki a kertbe, és szedj ezt meg azt! Ez az első évem itthon, amikor úgy kezdtem a kerthez, hogy tudom, végig itthon leszek, és tudom gondozni!

Csudálatos érzés kimenni reggel, megállapítani, mi mennyit nőtt, kiszedni pár eltévelyedett gazt... Hamarosan főzök zöldborsólevest a sajátból, és sóskamártás is lesz a krumplipüréhez keményítőnapon.

Ja, ma tésztanapom van, azért menet a levesbe a golyóbis... Ha sűrűbben szereted, akkor sűrítheted keményítővel, vagy szórd meg kevéske liszttel, vagy főzz bele egy szem burgonyát, az nem árt az illatának.

Nagyon szeretjük a kovászos uborkát. Önmagában is felséges, amikor meleg van, egy lehűtött, harsogó uborkába harapni kész élvezet! És elérkeztünk az egyik lényeges elemhez: a jó kovászos uborka nem latykadt, hanem megfelelően kemény. De menjünk sorjában.

Az embernek van egy receptje, amit az édesanyjától örökölt, vagy csak ellesett. Én ellestem, meg persze meggugliztam. Sok-sok recept jött elő, és úgy láttam, hogy két alapvető dolgot be kell tartani, de kőkeményen, mert egyébként nem lesz eredménye a munkádnak! Tehát:

- pro primo: az uborkák végeit kötelező levágni, mert akkor lesz finom! (Tramecksan párt)

- pro secundo: az uborkák végeit tilos levágni, mert úgy lesz igazi! (Slamecksan párt)

Az életbevágóan fontos kérdést esetleg háborúval lehetne megoldani mint az történt Gulliver történetében a tojástörésben érdekelt pártok esetében.

Ha pártállásod tekintetében döntöttél (én a Slamecksan párthoz csatlakoztam, és meghagytam az uborkák végeit), akkor neki is állhatsz.

Egy ötliteres üvegbe nagyjából 3 kiló uborka megy. Lehetőleg egyforma nagyokat válassz. Egy csokor kaprot tégy az üveg aljába, arra mehet az uborka. Én még betuszkoltam az uborkák közé egy kis citromfüvet is. Vizet melegítettem, azt megsóztam. Az uborkára szórtam egy kevés fekete borsot, koriandert, és ami másnak szokatlan, curry port, jócskán. Most már csak a vizet kell ráönteni, és a tetejére egy szelet kenyeret tenni.

Ez most valóban olyan leves, ami teljes egészében az én agyamból pattant ki. Nincs hagyma (csak zöld), nincs rántás, nincs habarás... (csak keményítős, azaz kínai sűrítés).

Az ötletet a 90 napos diéta adta.

Keményítőnapon én viszonylag sok kukoricát eszem, hát csináljunk belőle levest.

Nosza guglizzuk csak meg! Ilyesmiket kaptam: habart leves curryvel, habart leves sajttal, burgonyás krémleves, tejszínes krémleves, sokfélét találtam, csurgott is a nyálam, de mégsem azokat, hanem ezt készítettem el:

A kukorica alapíze édeskés, ezzel jól harmonizál a menta és a citromfű. Márpedig a kert hemzseg ezektől, hát szedtem egy-egy csokorral, apróra vágtam, és kísérőnek adtam hozzá két zsenge zöldhagymát zöldestül fehérestül.

Egy kanál vajon megpirítottam egy kiskanálnyi cukrot, megdinszteltem a zöldeket, felengedtem egy liter húsleveskockából készült lével. Amikor felforrt, beledobtam a konzerv kukoricát a levével együtt, sóztam, fehér borsot adtam hozzá és két spricni balzsamecetet is belenyomtam (ez csak pár csepp!), és puhára főztem. Amikor puha volt, akkor másfél kanál kukoricakeményítővel besűrítettem.

Valami isteni leves kerekedett belőle, és tökéletesen passzol a keményítőnapra!

Az úgy volt, hogy a legutolsó tanfolyamon az egyik hallgató koszosan, véresen állított be az óra kezdetén.

- Elnézést, vadászni voltam, azért nézek így ki...

Elnéztük. Főleg, miután felajánlotta, hogy jutányosan vehetünk a vaddisznóból (elvégre a vadász sem ingyen jut a húshoz).

Vettem két adagot.

Soma, a vadász, a lelkemre kötötte, hogy ki ne felejtsem az ételből az őrölt koriandert, babérlevelet, és szegfűborsot.

- Ez a vadételek lelke - világosított fel, amikor elmondtam, hogy sose készítettem még vaddisznót.

Nos, nem sokáig állt a hús a hűtőben, mert kedves vendégeink jöttek, akiknek elkészítettem. A bogrács kölcsön volt, mert a miénknek lába kélt. Hogy hova tettük, egyikünk se tudja.

Szót fogadtam, és úgy főztem, ahogyan hallottam: A három kiló húst (amiben a csont legalább egy kiló volt), kockára vágtam. A gerincet amennyire csak tudtam lefaragtam, a bordákat ketté törtem. Nagyjából 15 deka mangalicaszalonnát kockára vágtam, és egy nagy kanál disznózsír kíséretében kisütöttem. Erre dobtam a négy fej karikára vágott hagymát, alaposan megdinszteltem.

Rádobtam a húst, alaposan elkevertem. Lefedtem, és hagytam, hogy pörkölődjön. Mikor minden hús kifehéredett, akkor sóztam. Hamarosan kapott másfél evőkanál gyengén csípős darált, sóban és olajban eltett pirospaprikát, és két evőkanál édes nemes fűszerpaprikát.

Alapos keverés után lefedtem, és hagytam, hadd főjön. Nagyjából egy óra után adtam hozzá a kevéske őrölt szegfűborsot (ezt nem mertem bőven adagolni, lehetett vagy 5-6 szem), kb. hat-nyolc babérlevelet, és egy púpozott evőkanál őrölt koriandert.

És természetesen megkapta a titkos csodafegyverem: az olajban eltett gyömbéres fokhagymából egy erős kávéskanálnyit.

Most már csak puhulnia kellett.

Egyszer fel kellett öntenem vízzel, mert elfőtte a levét. Amikor a kóstoláskor azt gondoltam, hogy kell még egy jó fél óra, akkor öntöttem bele a nagyjából két-három deci vörösbort (Egri Bikavér). Három és fél óra alatt omlós, puhára főtt.

Sós burgonyával tálaltam, és annyira izgatott voltam a tálaláskor, hogy elfelejtettem lefényképezni a pörköltöt a tányéron. Ezért ezt a fantáziátokra bízom, de a bográcsos képet persze megmutatom.

Most kaptam a linket ímélben, megosztom veletek!

Én az effélét nagyon szeretem...

http://primaxstudio.com/stuff/scale_of_universe/

Kattints és csodálkozz!

Szombaton, a meteorológia istenének rosszallása közben megtartották Csopakon a IX. Közép-Dunántúli Regionális Nyugdíjas Találkozót. 

Annak ellenére, hoyg ez a kilencedik, és immár hagyománya van, mi először voltunk. Hogymiért, annek ezer oka van. Az első, hogy tavaly novemberben alakultunk.

Az időjárás ellenére nem volt rossz...

A teljesség igénye nélkül készítettem el a videót, mert nagyon sok számot kivágtam, lerövidítettem, remélem, nem lesz túl hosszú, és nézhető. Rólunk csak werkfilm van, mert a színpadon követtem el két rövid jelentet.

Az esőt nem kedveltük, de a műsorban voltak jópofa számok, komolykodás, vidámság...

Csak az ebéd, azt tudnám feledni! A szervezők lehetővé tették hogy a Sétány vendéglőben jutányosan "ebédeljünk". Gulyás volt az ebéd, és egy deci Csopaki Rizling. A bor jó volt, az ebéd nem. Két szem krumpli, egy szem hús másfél deci langyos paprikás, köményes löttyben, egy szelet kenyér... Arcpirító pofátlanság a vendéglő részéről! Amikor szóvá tettük, hogy a leves nem meleg, a pincér azt vágta pofánkban, hogy kint is hideg van...

Utoljára voltam ebben az étteremnek mondott izében...

A délutáni ingyenes vércukor, vérnyomás és koleszterinversenyre már nem neveztem, mert buszra ültünk és hazajöttünk... Nem volt fedett hely, ahol az időt elüthettük volna a késő délutáni program kezdetéig.

Hát ennyi, röviden, de velősen.

Minden külön értesítés nélkül:

Ma ne keressetek, ne várjatok bejegyzést, mert elutazunk a IX. Regionális Nyugdíjas találkozóra Csopakra., és előadjuk a sikerszámunkat, a Nem jól van ez így asszonyok címűt!

Sajnos az időjárás más, mint amire számítottunk, de remélem, nem mossa el az esá, nem veri el a jég, minden nagyon szép lesz, minden nagyon jó lesz, mindennel meg lesztek elégedve!

Szóltam, hogy tudd!

Remélem lesz mit, akkor majd mesélek! Fényképezőgép betárazva, a ciabatta most sül, viszek salátát hozzá, mert tésztanapm van!

A 90 napos diéta egyik kedvenc kajája, amit keményítőnapon szoktam magamnak főzni.

A babot előző nap beáztatod, kb. 40 dekát. Én az áztatóvízzel szoktam főzni. 2 fej felaprított hagyma egyikét és ízlésed szerinti fokhagymát (én egy kiskanál olajban eltett gyömbéres fokhagymát használtam, hát ezzel csak finomabb lett!) 2 evőkanál olajban megpirítasz. Aztán beleteszed a babot, és párolod vele együtt. Hozzáadsz 25 dkg felszeletelt kelkáposztát, 1 evőkanál őrölt koriandert, és az áztatóvízzel felöntöd. Addig főzd, amíg a bab megpuhul. Ekkor egy csomag vágott kaprot, 2 kávéskanál őrölt édesköményt, sót és frissen vágott mentalevelet adj hozzá. A másik felszeletelt hagymát és 2 gerezd préselt fokhagymát 1 evőkanál olajban megpirítasz, majd néhány friss mentalevéllel a kész bab tetejére öntöd.

Vannak orvosok, akik ettől a diétától óvnak, mondván, kevés vitaminhoz jutsz, meg mindenféle (lobbiérdekből adódó) kifogásuk van. Most csak azért mutatom meg, hogy a tegnapi protein (fehérje, húsnapon) mit ettem, hogy lássad, mily vitamin és tápanyagszegény, sőt egészségtelen ebben a diétában étkezni. Tehát itt van a sült csirkeszárny:

T. T-home,

Megpróbálok higgadtan írni, de ez nem valószínű, hogy sikeres lesz.
Székely István
Aka... telefonvonalon kapcsolódnék az internetre, de önök hónapok óta képtelenek elfogadható kapcsolatot biztosítani. Átlagban hetente bejelentem, eleinte csináltak is valamit, és küldtek sms-t a "hiba elhárításáról", amit persze nem tettek meg, mert az sms megérkezése után fél órával mindig megszakadt a kapcsolat.

Nem tudok dolgozni, több weblapnak a webmestere vagyok, és képtelenség az önök által szolgáltatott minősíthetetlen minőségű internetkapcsolattal dolgozni. El nem tudom mondani, hányszor kellett egy videó feltöltését újraindítani mert megszakadt az FTP-s feltöltés, miután önöknél 20 perc 2 másodperc kapcsolat után lekapcsolt valaki / valami a netről.

A körzetben dolgozó kollégájuk már az őrület határán van, mert semmi hibát nem talál a házon belül, a faluban mindenkinek robog a net, jó kapcsolatuk van, csak nálam képtelenek a szerződésben vállaltakat teljesíteni.

Engem igazán nem érdekel, hogy mi a hiba. Ez valahol önöknél van, és elvárom, hogy megjavítsák, ami nem egyenlő azzal, hogy küldenek egy sms-t, hogy lezárták a hibát, mert azzal nem vagyok kisegítve. Önöknek állítólag vannak szakembereik, akkor küldjenek ki egy ifjú zsenit, aki mindenféle elektronikus csodamérőműszert ráakaszt a vonalra, és kiméri, hogy hol a hiba. Önöknek MUSZÁJ megjavítani a hibát, még akkor is, ha hozzám külön optikai vezetéket kell kiépíteni.

Elvárom, hogy néhány napon belül válaszoljanak, miután kivizsgálták, hogy ki a felelős azért, hogy nem javították meg a bejelentett hibát.
Elvárom, hogy villámgyorsan befejezzék a javítást.
Tisztában vagyok azzal is, hogy ez a levél nagyjából szinte semmit nem jelent, mert nem fogják megjavítani az internetkapcsolatot, hanem húzzák, halogatják, mert így kényelmes egy ilyen tehetetlen cégnél, aminek az ügyfél csak egy kellemetlen rossz, ha tenniük is kéne valamit.

Székely István

Részt vettem a az Akai Falunap főzőversenyén, valahogyan így:

A legutolsó nyugdíjas klubtalálkozón Iboly megszervezte a dolgot: - Akkor Laci és István főznek, akik jelentkeztek a versenyre. - Én mikor jelentkeztem? - kérdeztem. - Most! - volt a válasz, és nem volt apelláta. Már nyolckor ott voltunk, mert azt hittük, időre megy a verseny. Tíz kiló húsból két bográcsban főztük. A húst a vadászoktól kaptuk (illetve vette az önkormányzat), reggel még egy tömbbe volt fagyva az egész... gyerekkádba tették, hogy kiolvadjon.

Szóval tüzet kell rakni, nem nagyot, mert a hagymát nem szabad megégetni. A húshoz annyi hagymát használtunk, amennyit az asszonyok megpucoltak. (Jó sokat, mert a pörkölt lelke a sok hagyma). Egy kiló házi disznózsírra tettük, és megfonnyasztottuk.

Ekkor került bele a hús. Hogy olyan legyen a pörkölt, mint a miénk, ahhoz kellenek nagy darabok összefagyva, ami aztán a főzés során olvad ki. Közben hoztak az asszonyok egy csomó fokhagymát is, aminek egy részét beletettük.

Amikor kifehéredett a hús, akkor került bele a piros paprika, meg darált sós paprika is. Főtt egy darabig, akkor az egyik asszony beledobott az egyik bográcsba pár szem borókát, meg babérlevelet. Aztán a főzés derekán megsóztam. Az egyik bográcsot kicsit jobban, a másikat kevésbé.

Aztán jött valaki, és őrölt köménymagot is szórt bele... Hamarost kapott mindkét bogrács másfél deci vörösbort is (a márkája maradjon titok az egri bikavérnek). Főztük tovább. Mielőtt kész lett volna, kapott megint egy öntetnyi vörösbort.. Aztán tizenkettő után szétrúgtuk a tüzet, és csak forrón tartottuk.

Közben el kell mondjam, hogy a fényképezőgéppel készítettem a videóimat is, és mire a végére értünk volna, megtelt a lemez, így nincs fénykép a kész pörköltről... sajnos!!! Helyette megmutatom, hogy milyen lángost készítettek az asszonyok.

Mondd meg nekem, ez milyen gomba, mert ha nem, akkor lehet, hogy legközelebb a körházból netezek, és te bajba kerülsz, segítségnyújtás elmulasztása címén!!!A kertemben terem ilyen.

- Megegyem-e vagy ne egyem-e meg-e? Ez itt a kérdés! - mondaná Sexpír drámai hőse. Te mit mondasz?

Most jó, és jól érzem magam. Hogy miért?

1., Ma reggel 109 kiló voltam, ez 13,5 kilós fogyást jelent!

2., Se tegnap, se ma nem vettem be a térdemre fájdalomcsillapítót, és nem fáj.

3., Pedig dolgozom ám! És nagy élvezettel! Ültetek, kapálok, gyomlálok a kertben, ma éppen füvet nyírtam, tegnap betonoztam az általam elképzelt és tök egyedül elkészítendő terasz oldalát. Új kerítést csinálok az utcafronton, új kaput készítünk, alapozok, festek, gödröt ások... és közben irtózatosan el tudok fáradni, de ez is "kellemes", mert nem fájok... (nagyon). Az is igaz, hogy nem tudok órákat egyfolytában dolgozni, de időnként bejövök, leülök, megnézek egy Csillagközi romboló epizódot (vagy kettőt), és után mehetek ki, folytatni.

4. Már elérhető ára van a zöldségeknek, sok salátát ehetek...

5. Holnapután tésztás napom lesz, és "rotyog" a kovász a ciabattának!

Szép az élet gyerekek!

Ezt még el akarom mondani.

Erdélyből Bukarestbe mentünk, hogy eleget tegyünk a kedves invitálásnak: húsvétkor látogassunk el a román fővárosba. Nos, azért maradt Erdélyre három napunk, mert a vendéglátónk ortodox pap és a családja volt, és ezért a papnak Nagypénteken, Nagyszombaton és Húsvét Vasárnap sok dolga van, ideje jelentős részét a templomban tölti, nincs idejük vendégekkel foglalkozni.

Szombaton este fél tízkor érkeztünk a lakótelepre. A városba a Calea Victoriei-en érkeztünk, és ez kellemes meglepetés volt, mert mást, sokkal csúnyább várost vártunk...

Éjfélkor a vendéglátóink megkértek, hogy menjünk le a templomhoz, és vigyünk magunkkal mécsest (amit részünkre már megvettek). Nem tudtuk, miért.

A templom előtti tér zsúfolva volt emberekkel. (a fotó csak illusztráció) A bejárat előtt kis emelvény, ott volt a pópa (a házigazda), és két másik pap is. Amit megtudtam a szertartásról: Jeruzsálemből viszik a fényt minden ortodox templomba, amit most, szombat éjfélkor kihoznak, és átadják a híveknek. Sajnos egy kukkot sem értettem a szertartásból, de az csodálatos volt, amikor elcsendesedett mindenki, a templom homlpkzatán kigyulladtak a fények:

"Hristos a înviat" - Krisztus feltámadt. A pópa is ezt kiáltotta.

"Adevărat a înviat" - Valóban feltámadt válaszolta a tömeg. És a fény útjára indult: a papok a híveknek adták, az ő mécseseikről a szomszédaik gyújtották meg, majd ők is továbbadták, percek alatt elért hozzánk is.

- Hristos a înviat - mondta a román szomszédom, amikor megkaptam a fényt.

- Adevarat anviat - válaszoltam (fonetikusan). Csodálatos volt. A kezedben ott a fény, a szívedben békesség.

Hrisztosz anviat (így ejtik) hangzik a köszönés ezentúl, és a válasz rá: valóban feltámadt. Majd utánajárok, hogy húsvét után meddig köszönnek így a hívek, mert ezt elfelejtettem megtudni.

Ez a lakótelepi templom, ahol Ionel az Istent szolgálja:

 

A vén, nyugdíjas tengeri medveként bejártam a világot, és most jutottam el odáig, hogy elmondhatom: voltam Erdélyben is! Ez régóta nyomasztott, de levetettem ezt a terhet is. Bukaresti meghívásnak tettünk eleget, így aztán kihasználva az alkalmat, három napot és éjszakát Erdélyben töltöttünk.

Kolozsváron aludtunk, másnap rövidke városnézés a belvárosban, amennyit a rozoga lábam és a szűkre szabott időnk engedte. Kézdivásárhelyi cifrapogácsát vettünk Mátyás király szülőháza mellett.

A következő szállás Hidegségpatakán volt Gyimesben, de addig el is kellett jutni. Megálltunk Marosvásárhelyen, útba esett Korond, vettünk is apróságot az út menti árusoknál, Farkaslakán megnéztük Tamási Áron szülőházát, így aztán este hét körül érkeztünk a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségpatakán levő szállásunkra.

A képen látható három kis faházat kiadják turistáknak, ha kedved van odamenni, csak írj, megadom a címet! A kedves házigazdáink jól tartottak, sajnáltuk, hogy az időnk véges, és délelőtt már mentünk is tovább. Kerülőt tettünk a Gyilkos tóhoz, majd dél felé mentünk Zágonba. Maksán csak egy pillantás Gábor Áron emlékművére, és máris megérkeztünk. Másnap délelőtt Zágont néztük meg (Mikes Kelemen szülőfaluja). Mikes tölgyfáiból egy hatalmas ág kitörött, abból készült az emlékoszlop, aminek ez a felirata: "Vagyunk akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk." Megszívelendő gondolat.

Ezután átmentünk Csomakőrösre, Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujába, onnan Kovászna, rövid séta, majd egy finom ebéd, és délután indultunk Bukarestbe.

Jó lenne tudni, kinek mi jut a címről az eszébe? De arra most nincs lelkierőm, hogy szavazó modult készítsek, és kivárjam, amíg elég sokan kattintanak...

Inkább elmondom, hogy micsoda ez a nyolcas! Kezdem ott, hogy van nekem egy barátom. Nem titok a neve, Reményik Laci, itt van a honlapja.

Nos, őt olyan szerencse érte, hogy harmincéves kora előtt végleg elvesztette a szeme világát. Ne gondold azt, hogy zöldségeket beszélek! Nem tudom, melyik könyvének a bemutatóján ő mondta így! Ugyanis amióta nem lát, kiteljesedett az élete. Azelőtt hazajött a melóból, egy üveg sör mellett leült tévézni, majd szunya, meló, és egy végtelen körforgás volt az élete.

Amióta vak, megtanult számítógépezni, írt hat könyvet, megszervezte az Ezer arc, ezer talentum klubesteket, ami évek óta tart. Egy "gyenge pillanatában fogadást kötött, hogy egy év alatt vakon kétezer kilométert túrázik. Nem sikerült ez az egy év, ugyanis 8 hónap alatt megcsinálta. Erről született egy könyv is.

És itt jön a képbe a Magyarországi Nyolcas. Ezt ő találta ki.

Elindultak Záhonyból, végig Észak Magyarországon, majd irány a dunaföldvári híd, Szigetvár, Zala, A nyugati végek, Mosonmagyaróvár, Győr, és április 16-án érkeztek Akára. Ácsteszérről jöttek, innen Súr, Bakonycsernye és Csetény volt az útvonal, ott aludtak, és utána folytatták a túrát Kádártáig. Szakaszokban gyalogolnak. Szombat reggel leutaznak oda, ahol előzőleg abbahagyták, és nekiindulnak. és így tovább. Hamarost átkelnek Földvárnál a Dunán megint, majd Délmagyarország, egészen Battonyáig, és fel Záhonyba.

Látod már a nyolcast? Ezt a túrát 2008-ban kezdték, és jövőre fejezik be. Adjon az Isten erőt, egészséget Laci, hogy végigcsináld!

Három kép Akán: Érkezik a csapat. Csak Laci vak, a többiek természetesen látók. Jobbról az első Oláh Tamás a túravezető, mögötte hátol Reményik Laci.

Vendégül láttuk a csapatot egy félórás beszélgetésre. Reményik Laci ül, a piros dzsekis hölgy előtt-mellett.

 Oláh Tamás fotóalbumát itt megnézhetitek. Ebből egy kép, mert én is rajta vagyok, amint a falunk térképét mutatom:

Egy nagyon aranyos videót kaptam ma reggel ímélen. Megkerestem a jutubon, és közzéteszem. Csak annyi kommentárt fűzök hozzá, hogy nem csinálnám utánuk...