Azt mondják emberi dolog tévedni... De néha jópofa eredménye van! Mert mi történt két napja? Aszondja Seafalconné:
- Isti vegyél ki lecsót a fagyasztóból.
Ideje elfogyasztani a tavalyit, mire megjön az új szezonja. Ez okés. Kivettem. Volt egy kevés maradék pörkölt (a fiúk már kiröppentek, és csudák csudája, kiderül, hogy tud lenni maradék pörkölt), úgy hiszem senki nem mondja, hogy a lecsóval nem szabad összeházasítani!
Az asszonykám nekiállt főzni.
A lecsót kitöltötte a zacsekból, keveri, kavarja, valami gyanús, de rohadtul. Hozza az egyik zacskót, amiben maradt egy kevés lecsónak látszó izé, azaz izének látszó lecsónak gondoltság...
- Szerinted ebben a zacskóban mi volt?
Megkóstoltam.
- Sütőtök püré.
Akkor jó.
Most ki fog derülni, hogy milyen kirafinírt az ízlésünk, és kulinárisan elővezetjük a lecsós sütőtököt. Vagy a sütőtökös lecsót. Természetesen a pörkölt már benne volt.
Nos, az ebédre szánt biomassza finom lett, csak, hogy is mondjam... egy kicsit túl krémes lett. Ezért azt találtuk ki, hogyha a lecsó finom nokedlivel, akkor kell bele egy kis főtt tészta.
És kérem lőn. Megettük. És finom volt. és volt hozzá sváb kovászos uborka...
Hát így esett, hogy az olasz konyha (pasta) és a magyar konyha találkozása az elveszett Cavinton hatására ezt eredményezte:

Sütőtökös lecsó tésztával, kovászos uborkával (a grenadírmars vetélytársa)