Tengerisaláta

Az elmúlt hét végén (2011.09.25.) rally verseny volt a faluban. A TME (tamasimotorsport.hu) rendezte a futamot.
Már szombaton szétcincálták a kocsik üvöltése a nyugalomra vágyók (többek között az asszonykám) idegeit, de azért nem volt vészes, ki lehetett bírni.
Vasárnap reggel indultak, 6 futam volt, a mezőny két részre osztva, a faluban volt egy gyorsasági kör, majd átrobogtak, és irány Ácsteszér, a cél.
Két karambol utáni pillanatokat le tudtam videózni...
Nézd meg, és vedd figyelembe, hogy fényképezőgép videó funkciójával készült...

Az a helyzet, hogy a telkem tele van mindenféle gizzel-gazzal. Már többször nekiveselkedtem, de ezt az izét nem tudom kiirtani. Ma is ezt csináltam. Kijött gyökerestől.
És ni csak, ni!
Hát ennek milyen a gyökere?!

Ott van a tenyeremben a gumó, meg a középső a növény...
Az lehet-e, hogy nekem pityókám-e van-e?
Ha igen, akkor mit csináljak vele?
Ha igen, érdemes-e szaporítani?
Ha igen, hogyan kell szaporítani?
Ha igen, mit lehet belőle főzni, mert csak akkor érdekel...
Ha igen, akkor mennyit kell belőle hagyni...

Nohát, hogy mim van nekem!

Más...

Meg van tököm! Itt és most töredelmesen bevallom, hogy a tökfőzelék receptnél nem volt igazam, mert nem az utolsó tököm szedtem le!
Meg-e tudtok-e bocsátani-e? Mert lesz még tökfőzelék zsenge finom tökömből!!!

Ez egy olyan kaja, ami megint ahány ház annyi szokás. Van sok változata, mindenki alakít rajta, saját ízlésére formálja. Én kétszer is kitettem a honlapomra, most mindkettőt közreadom:

Először a lengyel leveske:

Hozzávalók: 40 dkg. sertésdagadó, egy pici fej hagyma,
2 db. petrezselyemgyökér, egy sárgarépa, kevés fejeskáposzta,
40 dkg. burgonya, 1 üveg céklasaláta, tíz deka bacon vagy kolozsvári szalonna, babérlevél, bors, két deci főzőtejszin és két evőkanál liszt a habaráshoz, de helyettesíthető tejfellel, én speciel egy kanál tejfel és tej keverékét használtam

A receptet a HIX KONYHA listán kaptam J. Zsókától, csak keveset módosítottam rajta, úgy, ahogyan a hajón a lengyel szakácsunktól, Jacektől láttam.

A szalonnát kockára vágjuk, kisütjük, ha kell egy kevés olajat is öntünk alá, erre dobjuk a hagymát, majd a két centi hosszúra és vékonyra vágott kétféle répát. Amíg dinsztelődik, a felvágott húst 2 liter vízbe tesszük főni (adhatunk hozzá egy leveskockát is). A kápsztát apróra vágjuk, a burgonyát felkockázzuk, és hozzáadjuk a zöldségekhez, beletesszük a ecetes céklát (én 750 ml-est vettem, ennek mintegy kétharmadát használtam fel), felengedjük a főtt hús levével, persze a hús is benne marad. Babérlevéllel és borssal ízesítjük.
Behabarjuk, tálaláskor tejfelt adunk hozzá. (ezt a lengyelek kihagyják!)

Most lássuk a másik levest:

A tengerész sokféle földi jóban részesül, és most itt a gasztronómiai élvezetekre gondolok. Persze az, amelyik nem finnyás, válogatós, aki azt tartja, amit én is vallok:
- Mit az egyik ember meg tud enni jóízűen, azt én is!
Persze vannak kivételek, amit a mi kultúránkban felnövekedett gyomor nem képes befogadni, de most nem erről beszélünk.
A magyar konyhában bizonyos zöldségek fogyasztása meglehetősen egyoldalú. Amikor Egyiptomban először ettem főtt uborkát, igencsak nagyot nézett a gyomrom, kétszer is:
- Mi ez? Főtt uborka? - csodálkozott, aztán így folytatta: - nahát, hogy ez milyen finoman van elkészítve. Ugye tudjátok, most következik a nálunk régebben csak savanyúságként fogyasztott cékla következik.
A polyák barátaink nemzeti étele a barscs, a céklaleves, és ennek a receptje meg is van a honlapomon. A napokban arra gondoltam, amikor előkerült egy kicsit megfonnyadt cékla, amiről elfeledkeztünk, hogy miért ne lehetne ebből levest főzni, ha nem is olyat, amilyet a lengyelek, vagy az orosz, ukrán konyhaművészek borscsa?
Nos, a következő a receptje az általam kreált céklalevesnek:
A hagymát megdinszteltem. Egy kevés cukrot ráhintettem, karamellizáltam, a kockára vágott céklát, hozzáadtam, felengedtem vízzel, és addig főztem, amíg a cékla félig meg nem főtt. Ezután adtam hozzá a burgonyát, répákat, megsóztam, borsoztam, beletettem a babérlevelet, egy kávéskanál tárkonyecettel ízesítettem.
Tálaláskor tejfelt tettem a tetejére.
A fotón a világos piros a burgonya, a lila a cékla.

Aki diétán van, az nem ehet mindent, csak úgy hűbelebalázs módra. Azt terveztem, hogy csicseriborsó levest készítek, mert - megvallom őszintén - ilyet még nem ettem. Eddig kimaradt az életemből, és ezt be kell pótolnom! Ezért nemrég vettem két üveggel, hogy alkalomadtán elkészítem. Ma jött el a napja.
Ám reggel a kertben járva, észrevettem, hogy az utolsó spárgatök elbújt a hatalmas, rozsdásodó levelek alatt, hát azonnal eldőlt az el sem kezdődött mérkőzés, a csicseriborsót a tök kiütötte. Az asszonykám is szereti, hát nincs mese.

A tökfőzelék nálunk idényben elég gyakori. Amit az asszonykám készít nagyon finom (minden), szeretem (a főztjét), de most nagyon be volt fogva, ezért én álltam neki.
Pucolás, kibelezés, bele a robotgépbe, szép vékonyra gyalulta. Egy közepes hagymát karikára vágtam, megdinszteltem. Amikor egy kicsit megfonnyadt rádobtam a tököt. Sóztam, egy evőkanálnyi ecetet loccsintottam rá, gyengéden átforgattam. A kímélet oka, hogy nem szeretem, ha a végeredmény egy nagy lábas, homogén kenyőcs. Lefedtem, negyed óra múlva megszórtam liszttel és kevéske pirospaprikával és óvatosan átkavartam. Pár perc múlva megszórtam alaposan friss kaporral, kevés vizet adtam hozzá, annyit, hogy a tököt éppen elfedje, és készre főztem. Tálalás előtt még egy kis doboz tejfelt hozzákevertem, kóstolás után pici ecet is kellett, és készen volt.
Nagyon klassz lett, mert a szálak épen maradtak, a tök éppen megfelelő volt, lehetett harapni, nem mállott szét.
Ez nekem a zöldségnapi kajám volt. A tejfel csak dísz... nem oszt nem szoroz. Ha nem diétázol sokféle feltéttel lehet enni, maradék pörkölttel szeretem a legjobban vagy fasírttal.

Ez a kaja valami isteni! Aki teheti, az próbálja ki! Először Konstancában ettem, egy kedves shipschandler hívta meg a hajó vezetését és ezt, és így tálalt, kivéve persze a korbács sajtot (füstölt, fonott sajt), ott mi remek kaskavált ettünk hozzá!

Tálalásra kész a mititei!
Paprikával, paradicsommal, füstölt juhsajttal valamint egy "korbáccsal" tálaltuk

Hozzávalók:
 50 dkg darált marhahús, 50 dkg darált sertés (ez zsírosabb legyen), ha van egy kis darált bárány vagy birka, azt is nyugodtan add hozzá, egy nagy fej hagyma, só, bors, egy-két gerezd fokhagyma, egy kávéskanál szódabikarbóna.
A tálaláshoz paradicsom, zöldpaprika, felszeletelt kaskavál sajt, ha nincs, akkor kecske vagy juhsajtot is adhatunk hozzá. 1 palack vörösbor, mert sütés közben megszomjazik a sütőmester!

Elkészítése:

  A darálthúsokat és a hagymát a sóval és borssal és szódabikarbónával összegyúrjuk, 8-10 cm-es rudakat formázunk, roston, faszén fölött sütjük meg. Kaskavál sajtot adjunk mellé, valamint zöldpaprikát, paradicsomot és puha kenyeret. Vörösbor illik hozzá.

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

Az alap zakuszka olyan finomnak bizonyult, és annyi jót olvastam a babosról, hogy muszáj volt elkészítenem. Nagyon élvezem ezeket a eltevős műveleteket, csak az a baj, hogy több ötlet, mint üveg.
Akkor lássuk:
Kell hozzá: 1 rész paradicsompaprika vagy/és kápia paprika, 1 rész zöldpaprika, 1 rész fejteni való bab, 1 rész hagyma, 1/2 rész padlizsán (ez eredetiben nem szerepel, de volt itthon, akkor miért ne, nem igaz?), 1/2 rész magozott, hámozott paradicsom, 2-3 gerezd fokhagyma, egy evőkanál egész bors, 3-4 babérlevél, 1,5 deci olíva olaj.

Majdnem azt a címet adtam, hogy zakuszka lusta módra, mert én bizony nem daráltam le a hozzávalókat, hanem késsel vágtam kisebb darabokra, de végül kiderült, hogy így tovább tart (tehát nem lusta, hanem...)
A hozzávalókat addig aprítsd, amíg a zöldpaprika és a padlizsán feketére sül a sütőben (200 fok egy óra). Közben a babot is feltettem főni sós vízben.
No, kész a sütés, és a bab is "al dente" azaz, kicsit rágós, de már ehető.
A másfél deci olíva olajon megdinszteltem a karikára vágott hagymát, aztán rászűrtem a bab főzőlevét, és amíg el nem párolgott, addig pároltam. Most mehet bele a héjától megtisztított, és durvára darabolt sült paprika és padlizsán. Ezután a paradicsompaprika és a paradicsom, valamint a bab fele, a bors, a babérlevél, a só. Hagytam, hogy jól összerotyogjon az egész, és ekkor elő a botmixert, és szép simára kevertem. Most tettem bele a bab másik felét, és addig főztem, amíg az olaj fel nem jött a tetejére.
Ezután forró üvegekbe tettem, két réteg celofán rá (köztük nátriumbenzoát), kupak, rácsavar, dunszt.
Két nap után, mikor kihűlt, jött a címke, és ment a szekrény tetejére.
Mit nem adnék egy spájzért! Tud valaki egy eladót?
Nemcsak télen jó pirítósra, hanem aznap, amikor készült csináltam zakuszkás focacciát is... Sajnos a sütés után nem maradt a fényképezőgépnek... :-)

Ma kaptam körímélben, közkinccsé teszem:

Az emberi hülyeség határtalan, íme néhány
példa!


A gyógyszeres dobozon:
Mellékhatás: hirtelen halál.

Sears hajszárítón:
Alvás közben ne használja!
(Pedig pont ilyenkor kéne, hogy jól nézzen ki a hajam!)

Chips zacskón:
Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell! Részletek a zacskóban!
(Csak áruházi tolvajok részére)

Mélyhűtött (mirelit) árun:
Felhasználási javaslat: Kiolvasztani.
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is!)

Tesco tiramisu dobozán (a doboz alján!):
Ne fordítsa fel!
(Marha! Most már késő!)

Pudingos dobozon:
A termék melegítés után forró lesz!
(Mint ahogy az éjszaka után nappal jön.)

Vasaló dobozán:
Ne vasalja a ruhát saját testén!
(Pedig ezzel mennyi időt spórolhatnánk!)

Altató tabletta dobozán:
Álmosságot okozhat.
(Még szerencse...)

Altatótabletta dobozán:
Mellékhatás. Álmatlanság
(Hiszen ezért vettem be.)

Karácsonyfa-izzókon:
Csak kültéri, illetve beltéri használatra!
(Esetleg hol máshol használhatnám még

Japán konyhagépen:
A másik célra ne használja!
(Nem mondom, állati kíváncsivá tett!)

Gyermek Superman jelmez dobozán:
Az ember alapvetően nem tud repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem
befolyásolja!
(No comment...)

Svéd láncfűrészen:
Ne próbálja kézzel, vagy külső nemi szerveivel megállítani a fűrészt!
(Úristen! Volt már erre példa....

Javítóműhely bejáratánál:
Mindent megjavítunk. Kérem kopogjon, mert nem jó a csengő.

Hittem a meteorológiának, és felkészültem a vasárnapi melegre. Melegben a hideg leves finom. Ez a salmojero - főzés nélküli paradicsomleves - valóban az! És nagyon egyszerű.
Nem kell hozzá más, mint 5-6 szem kemény húsú paradicsom, egy-két szelet állott, szikkadt kenyér, kb. fél deci extra szűz olíva olaj, só, két gerezd fokhagyma, kevés cukor (elhagyható, én se tettem bele), pár szelet sonka, vagy bacon, de én kolozsvári szalonnát használtam (ez volt itthon), valamint szükség szerint kevés víz.
A paradicsomot meghámoztam (forró-hideg vízfürdő után), majd félbevágva a magokat is kikapartam, és közepesre vágtam őket. Beletépkedtem a kenyérbelet, jól megnyomogattam, megforgattam, hogy felszívja a levet, majd fél órát állni hagytam.
Sóztam, öntöttem hozzá fél deci olíva olajat, egy teáskanálnyi balzsamecetet, utána botmixerrel simára dolgoztam. Megkóstoltam - itt jöhet bele a cukor, ha kívánod -, és korrigáltam az ízeket, még egy kevés olajat öntöttem hozzá, és betettem a hűtőbe. Mindezt péntek este követtem el, vasárnap délre eléggé lehűlt. Tálalás után ropogósra sült szalonnát tettem bele két falatnyit, olíva olajat csepegtettem rá, és friss görög bazsalikommal ízesítettem még.
Főtt tojást nem tettem rá, mert nem fehérje napom volt, hanem tészta, az két falat szalonna nem számottevő.

Mert attól tartok, hogy valamit nagyon! De bennem van tartás, nem rejtem véka alá, nem szégyellem!
Szóval lassan hónapok óta készülök arra, hogy szilvalekvárt főzök.
Tegnap nekiduráltam magam, és tessék...
Hiába dolgoztam, meg teljesen más lett, mint az asszonykám szilvalekvárja.
Remélem, kapok jó ötleteket, hogy mit lehet vele csinálni?
Esetleg, ha még egyszer (ki)főzném?

Majdnem azt írtam címnek, hogy csatni, de az nem elég előkelő. Remélem, azt vágod, hogy ha nincs parasztbarackod, akkor nem igazán kell feladnod, használhatsz ehhez nemes őszibarackot is.
Nekünk az nincs. Viszont ennek az íze nagyon jó, nem is vágyunk másra (amikor érik), csak ne lenne olyan sok benne a biokárosult. Mert ugye permetezés nincs, bio van...
Azt mondják, hogy a jó csatni édes és erős egyszerre... és savanykás... persze ahány ház, annyi háziasszony, meg minden. Recept az van bőven, ha megguglizod, mindenfelé találhatsz és sokat. Ez legalább annyira indiai, amennyire angol, mert a britek nagyon hamar rákattantak, és a maguk számára átformálták. Így aztán sok receptet találsz, amiből hiányzik az erő, vagy csak nagyon módjával szerepel.
Ne, búsulj, az is csatni, csak más.
Akkor lássuk a medvét:
Meghámoztam és tisztítottam vagy két kiló parasztbarackot. Egy nagy fej hagymát, szedtem a kertben egy csokor mentát és egy csokor citromfüvet, előkészítettem nagyjából négy darab jalapeno paprikát (chili) és négy cseresznyepaprikát. Kimagoztam, vigyázva, hogy az ere benne maradjon. Kell majd még fél kiló cukor és egy deci balzsamecet.

A hagymát megdinszteltem, rádobtam a paprikákat, majd a barackot, hozzá jött a cukor, elkevertem, és hagytam egy kicsit rotyogni. Kis idő múltán megkapta a zöld fűszereket. nagyjából egy órát főztem, hogy a barack zöme krémesedjen, majd kapott balzsamecetet, rottyant még egyet, és kész.
Azonnal üvegekbe töltöttem és ment a dunsztba.
A maradékot megkóstoltam egy kis pirítóssal, hát kérem meg voltam magammal is, de legfőképpen a csatnival elégedve!
A dunszt után címkét kapott, és mehetett elvegyülni a többi finomság közé!

A kérdés nem költői, hanem nagyon is konkrét dátumhoz kötődik! Azon kevesek egyike vagyok, akik napra pontosan meg tudják mondani, mikor vettek fakanalak kis kezükbe, és azóta főznek rendszeresen.
Ímé a dátum: 1977. június 5.

Nos ez a nap az, amikor az elsőszülött trónörököst hazahoztuk a kórházból. Képzeld el: ilyenkor egy ifjú atya nagyon nem fér a bőrébe, örvend meg minden... Csak egy dolgot nem vettem számításba: hogy az édesanyám vidéken, még iskolaév lévén tanított, és az anyósom szintén vidéken.
Hazaértünk, lepakoltunk, gyermeknek örültünk, és az asszonykám valami olyasmit rebegett, hogy éhes. Ez alapjában véve nem baj, sőt, de az orvos szigorú tíznapos ágyban fekvést parancsolt bizonyos komplikációk miatt.
Ettől aztán logikus volt, hogy én most átvedlettem a családját élelemmel ellátó családfővé. Ez számomra nem is volt elrettentő feladat.
- Lesz itt kaja hamarost! - gondoltam, és ezt komolyan is vettem. Gyerünk ki a konyhába. Itt aztán kissé elbizonytalanodtam. Gáztűzhely van, meg gáz is... Akkor most mit főzzek? Hát mi van itthon? A fiókban találtam szerecsendiót, akkor erre építem a mai menüt. gondoltam nagy magabiztosan. Most akkor valami recept kellene.

Internet akkoriban valahogy nem volt, így nem tudtam megguglizni, ezért papíralapú tudásra fanyalodtam. Ez pedig apósom egyik kedvenc könyve: a Fűszerek könyve volt. Abban megtaláltam a szerecsendiót, és utána egy recept is volt, hogy aszondja: hal ropogós.
Hurrá, meg vagyunk mentve, hal ropogós lesz ebédre!
Nem tudom, hogy kis feleségem szemében miért nem az öröm csillant meg, amikor közöltem vele a déli menüt (úgy tizenegy felé). Mintha kétkedést láttam volna, de biztosan tévedtem!
Megnéztem, hogy mi kell még hozzá a szerecsendión kívül, és tűz le a közértbe tonhalat meg egyebeket venni.
Megvettem.
Kiolvasztottam a halat, tojást főztem, prézlit bontottam... megy ez kérem. Most már csak össze kellene állítani, hogy ropoghasson...
Aszondja a recept, hogy készítsek besamelt. Hogy mit? Ha igen, miért nem írja le?
- Encsi nem tudod, hogyan kell besamelt készíteni?
A válasz egy tanácstalan pillantás, és az aszonykám valami olyasmit motyogott, hogy nincs messze egy önkiszolgáló étterem.
Hogy én? Hogy feladjam? Olyan nincs! Gyerünk a szomszédba.
- Csókolom Marika, hogyan kell besamelt főzni? - rontottam ajtóstul a hatgyermekes szomszédasszonyhoz, aki ezt nyilván tudja. Marika kétkedéssel, de elismeréssel bólintott, amikor elmondtam, hogy ma pontban délben halropogóst fogok tálalni a feleségemnek, miután éppen harangoztak a közeli templomban. Elmondta a receptet. felvéstem agyam megfelelő sarkába, és elmentem vajat és tejet venni.
Mikor indultam, Marika még megkérdezte:
- Serpenyőjük van?
Csak tudnám, ebben a kérdésben mi volt olyan mulatságos, hogy vigyorogni kell hozzá? Nem volt, így útba ejtettem a Vasedényt is.
Innen a történet nem érdekes.
Természetesen lett serpenyő.
Természetesen lett olaj is, de ehhez meg kellett venni, de előttem nincs akadály!
Természetesen lett besamel.
Természetesen lett hal ropogós.
Természetesen megebédeltünk.
Természetesen az asszony agyba főbe dicsért, pedig tudtam, hogy nem tökéletest készítettem, mert az állaga kissé lágy volt.
És mivel a recept arról nagyban kussolt, hogy köret is kellene hozzá, kenyérrel ettük.
Természetesen volt itthon!!!
Hát ez volt az első főztöm a sorban (most eltekintünk a gyermekkori próbálkozásoktól), mert ettől kezdve nagyon szeretek a konyhában téblábolni...

Ez egy nagyszerű dolog!
Mint a neve is mutatja, ez bizony azon kevés dolgok köüzé tartozik, amit a szlávoktól vettünk át. Még a neve is megmaradt! Mert a Wikipédia azt írja, hogy: "Az orosz konyhaművészetben az előétel neve zakuszka, melynek szó szerinti jelentése harapnivaló."
Szóval onnan jött, még akkor is, ha bizony nem szláv eredetű az étel, hanem ahogyan szintén a Wiki írja: "a zakuszka eredetileg Örményországból, vagy Grúziából származó, de Moldován keresztül Erdélybe került és ott igen népszerű, kenyérre kenhető zöldségkrém, mely felhasználható ételízesítésére és tésztaételekhez szószként is"
De hát nem szómagyarázatra vagy kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan készítettem el.
Ez az alap zakuszka, amit padlizsánból, zöld és pritaminpaprikából valamint fűszerekből (a hagyma is az) főztem.
Elsőként megsütöttem egy-egy kiló padlizsánt és zöldpaprikát. Nem fóliáztam, nem szórakoztam, oszt mégis jó lett! Be a sütőbe, és kész.
Ha megsült, akkor hagyom kihűlni. Nem baj ha megfeketedett a héja! Meg kell hámozni mindent, tojásgyümölcsöt, paprikát. Ez igen könnyű művelet, és igen élvezetes, mert csuda finom az illata, és a kezednek is kellemes a paprikaolaj tapintása.
Amíg sült, a hagymát (40 deka) apróra vágtam, és az olaj felén (összesen 3 dl, tehát másfél a hagyma alá) megdinszteltem. Közben egy kiló pritaminpaprikát apróra vágtam a robotban.
Hámozás után összevágtam, nagyobb darabokra a sült zöldségeket (nem láttam be, hogy miért kell megdarálnom a sült paprikát, hiszen sülve elég krémes.
A hagymára rádobtam a ledarált pritamint (jaj de nem szeretem így hívni a paradicsompaprikát!), a sült zöldségeket, sóztam, jól elkevertem, majd adtam hozzá három deci paradicsomlevet (előző napon pont ennyi maradt ki, nem fért már üvegbe!). Kapott egy evőkanál szemes borsot, egy fél fej áttört fokhagymát.

Addig főztem, amíg az olaj fel nem jött a tetejére.
Vigyázz, mert hamar le tud égni, hát gyakran keverd meg. Keveréskor meg arra vigyázz, hogy "pöfög", a forró krém fröcsög...
Közben a tisztára mosott üvegek a 130 fokos sütőben "sültek". Amint lekapcsoltam a gázt, mehetett az üvegbe! A recept, amit olvastam, a maradék másfél deci olajat is hozzáadja, amikor mindent összeöntenek, de én azzal zártam le az üvegeket. A celofán előtt feltöltöttem olajjal. Az üvegek meg a dunsztba.
A dunszt után más nem marad, mint a címkézés, és a szekrény teteje (nincs spájzunk, sajnos).
és ami kimaradt (ez a mennyiség 8 kis üvegbe elegendő), azt kipróbáltam pirítóson.
Csuda! Komolyan mondom, nagyon finom! csak biztatni tudlak, hogy te is tegyél el!

Egy-két hozzászólás ihlette ezt a bejegyzést. Azt már tudom, hogyan hívjuk a hogyishívjákot, de most az érdekelne, hogy a (nagy)családban milyen elnevezések keringenek egy-egy étel kapcsán. És az is, hogy miféle extrém dolgot esztek, készítsz, valami családi kalandból kifolyólag...
Hogy értsed miről van szó:
Nagyobbik fiam után mi ismerjük a pacsitírt. Kenjük kenyérre, használjuk főzésre... Hogy mi az?  A pecsenyezsír, aminek az alján ott remeg a kocsonyás, barna pecsenyelé.

Mi isszuk a pofeke pávét... a fiamnak így volt értelmes a feketekávé...
A feleségem hozta a családba a fényes kenyeret, ez nem más, mint olyan zsíros kenyér, aminek messziről megmutatták a zsírtól letörölt kést... :-) Magyarán olyan vékonyan van megkenve, ahogyan azt háborús időkben tudták.
Ide tartozhat a cukros kenyér: vízbe mártott szelet kenyér megcukrozva...
Szóval effélék...
Aztán ott a kafikió leves... vajon kitalálod-e, hogy mit hívott a nagy fiam KAFIKIÓ-nak?

... de tegnap, mert akkor volt tésztanapom a 90 naposban... És persze vegetariánust, ha a mozzarella belefér.
A receptje majdnem ugyanaz, mint az előzőé, azzal a különbséggel, hogy a liszt et megkevertem, és 15 deka teljes kiőrlésű rozslisztet adtam hozzá (persze a finomliszt kárára).
És most, hogy Évi is elégedett legyen, van rajta hagymakarika is! Ráadásul lila hagymából! És még ráadásabbul: a kertben termett! Egyáltalán: minden a kertben termett, amit rápakoltam (a mozzarellabokor tavasszal elfagyott, így azt a bótban vettem).

...hogy a másodvetésű kukoricája milyen reményt keltő!
A magot chilii&csoki  küldte valamikor, és akkor többen kételkedésüket fejezték ki annak irányában, hogy mi lesz belőle?
Nos, még pár nap, és ha más nem, minike kukoricácskám lesz!
Sajnos csak három magból lett növény (ötöt ültettem), mert vetés után jött Hévíz, nem volt locsolva, szóval ennyinek is örülök.

Mert zöldségnapom volt, és a pszichowelness honlapon olvastam, mint ajánlatot. Nos, én nem úgy készítettem, de mint minden receptnél ez is több házasításából keletkezett.
Nem szeretek hajában főzni krumplit, csak ha nagyon kell. Aztán a második ok, hogy édesanyám is belefőzte a paradicsomba a krumplit.
Nos, nagyon egyszerűen készült:
Friss paradicsomot meghámoztam (forróvízbe dobtam, majd hideg alá tartottam, lejött a héja), felapróztam, kicsit megpároltam olajon, majd a befőzésből kimaradt paradicsomlét hozzáadtam, végül a nagy kockákra vágott krumplit. Sóztam, borsoztam, és kevéske cukrot adtam hozzá, beledobtam két ég görög bazsalikomot. Tudom, sokan nem cukrozzák, de én igen.
Amikor megfőtt, még vágtam rá friss bazsalikomot.
Finom volt.
Megettük.
Már 104 kiló alatt vagyok tartósan...

Gyarapodik a szekrény teteje. Egyre több az üveg, mint valaha otthon, édesanyám munkája nyomán. Ő keményen dolgozott, hogy legyen elegendő paradicsomlé, befőtt, lekvár, savanyúság télire, én viszont csak  szórakozom.
Hét végére elég sok mindent összeszórakoztam, így tettem el két-két üveg savanyút, ami már nem fért a dobálós vödörbe, és a levéből is le kellett venni.
Az eltevéshez az üvegeket sterilizáltam: alaposan elmostam, majd fazékba állítottam, negyed órát forraltam, majd 130 fokos sütőbe tettem őket a kupakokkal együtt, és a felhasználásig ott keverő fürdőztek. A celofánt mindig úgy teszem rá, hogy megvizezem, a vizes felével az üvegre, a száraz marad felül, ide jön egy késhegynyi nátrium benzoát, majd a következő celofán a száraz felével a tartósítóra, végül a kupak. Először alkalmazom ezt az eljárást, kíváncsi vagyok sikeresen meggátolja-é a romlást?
Aztán két eresztésben eltettem lecsóalapot.
Lehetett volna lecsót is, de azt gondoltam, hogy amikor felhasználom, a friss hagyma majd ad némi plusz ízt télen.
Így készítettem: 2 kiló paprikához egy kiló cukkini és három kiló paradicsom. A paprikát kezdtem el dinsztelni olajon, aztán jött a cukkini, sóztam, végül a paradicsom. Üvegekbe töltöttem, ment a dunsztba. Végül a címke... :-)
Eltettem paradicsomlevet is, itt nincs faxni, forróvizes fürdő, héj le, passzír. Ez macerás, és kínlódás, mert felültekerős passzírozóm van. Ki az az eszelős hülye, aki ezt kitalálta? A barom madaras teszkóban meg csak ilyen volt. A kisbéri piacon meg hemzsegtek a normális passzírozók...
Az Erős Sólyomhoz egy kiló kápia paprikát daráltam le, hozzá a kertből 15-20 darab cseresznyepaprikát. Kapott még 20 deka sót és egy deci olíva olajat. Megkóstoltam, csuda finom, csípős mint a nyavalya, ahogyan én szeretem!

Vannak gasztroblogok, amiknek hűséges olvasójuk vagyok. Amikor a II. Nemzeti Gulyás Nap után kurkásztam, és azt kutattam, hogy az első alkalommal ki mit főzött, találtam ezt a receptet kicsi Vúnál.
Így ha szörnyülködnél, hogy kinek az agyament ötlete, akkor légy szíves klikk...
De nem agyament, hanem isteni szikra volt, mert remek nyári leveske!
És teljes meglepetés annak, akinek feltálalod, ha nem tudja, mit eszik. Mint ahogyan Serafalconné sem tudta, de nagyon ízlett néki.

Hozzávalók:
- apróra vágott kolozsvári szalonna, nagyjából 5 deka és ugyanannyi füstölt kolbász. (Jelen esetben a kolbász fűszer és nem jóllakatásra való adalék!)
- egy littyentésnyi olíva olaj, hisz a kolozsvári szalonnának alig van zsírja,
- egy nagy fej vöröshagyma,
- három gerezd fokhagyma
- 5-6 paradicsom
- 4 zöldpaprika
- a tavaly elrakott sós paprikakrémből egy csapott evőkanálnyi, de ha nem tettél el, akkor valamilyen bolti kemikália is használható (megengedem),
- frissen őrölt fekete bors, só, friss bazsalikom

Az omletthez: 2 tojás, só.

Akkor nekikezdhetünk: a hagymát karikára vágom, (a lecsóba mindig), a szalonnát egészen apró kockára, a kolbászt is. Egy lötty olíva olaj a lábasba, rá a szalonna, aha megpirult akkor megy a kolbász és a hagyma. Ha megdinsztelődött, akkor dobom rá a fokhagymát, megforgatom, és mehet bele a kicsumázott paprika. A paradicsommal nem flancoltam, nem magoztam (de meg van engedve, neked!). Sóztam, borsoztam, lefedtem, hagytam főni.
Addig megsütöttem a két tojásból az omlettet, egy jó nagy serpenyőben, majd feltekertem, és hagytam hűlni.
Amikor kész lett, botmixerrel elkevertem, és nem passzíroztam át, ellentétben kicsi Vúval, mert nem akartam megszabadulni a sok-sok finomságos őrölt kolbász- és szalonnadarabkától.
Tálalás előtt felszeleteltem az omlettet, beleállítottam a kimert levesbe, és végül megszórtam durvára vágott görög bazsalikommal (ha hagyományos, nagy levelű bazsalikomod van, akkor vágjad apróra). Remélem, kicsi Vú nem veszi szentségtörésnek a bazsalikomot, mert nála nincs, de hát az olyan finomságos...
Tálald.
Gyűjtsd be az elismerést.
Jó étvágyat!

Szokásommal ellentétben, nem gugliztam meg a receptet, mert nem akartam, hogy befolyásoljanak. Ugyanis ez olyan, ahogyan én szeretem, azaz ahogyan édesanyám készítette. Az ötletet a másodvetésű zöldborsó és zöldbab adta, zsenge, szép, friss, és majdnem minden megtermett a kertben hozzá, kivéve a csirkeaprólékot, az idei szárazság úgy látszik, nem kedvezett a tyúkfának... :-D

Tehát akkor kimégy a kertbe, és összeszeded a hozzávalókat:

2 sárgarépa, 2 fehérrépa, egy kis zeller, 2-3 szem közepes krumpli, zöldbab, zöldborsó egy-egy maroknyi (a zöldborsó kifejtve), egy karalábé, egy közepes paradicsom, egy paprika, és ha úgy gondolod egy kis fej karfiol negyede.

Petrezselyem és zeller zöldje.

Két csapott evőkanál liszt, pirospaprika, bors.

Egy csirke aprólékja, és esetleg még némi kiegészítés.

Három tojás sárgája, tejföl.

Most nekifoghatsz:

Mindent egyforma nagyságúra kockázz (amit kell és lehet).

Olajon pirítsd meg az aprólékot, majd add hozzá a zöldségeket a paprika és a paradicsom kivételével. Sózzad, és dinszteld meg. Ezután szórd meg a liszttel, pirospaprikával, borsozd meg, és öntsd fel vízzel. Ha felforrt, add hozzá a paprikát, paradicsomot és a zeller és petrezselyemzöldet. Alacsony tűzön főzd meg.

Ha kész, keverd el a tojások sárgáját a tejföllel, merj belőle a tányérba, és erre szedd a levest. 

A fotón én a levesre tettem, de az első tányért úgy ettem, ahogyan előírtam. Ha szereted, akkor főzz bele vajgaluskát, nekem nem volt hozzá elég vajam. (Sajnos) Tálalhatod este, fáklyafény kíséretében, így nagyon klassz a vacsora...

Lehet, hogy hülyén hangzik, hogy lecsót készítek a gulyás napján, de a kiírás szerint minden jöhet, ami magyar és bográcsban készül. Ha nem hiszed, akkor íme a link, ahol ellenőrizheted a kiírást. Hogy ne csak mi tudjuk, miről van szó, ezért kitettem a rendezvény logóját a kapunkra is, hadd tudja meg ország-világ, de legalább is a falu, Aka népe, hogy miben mesterkedünk. (1. sz. kép)

Tehát megraktam a tüzet, és hogy a szeles front ne kavarhasson be, ezért a kiselejtezett fürdőszobai bojler tűzterét állítottuk be a bográcsoló tűzrakóba. (4. sz. kép)  A biztonság kedvéért odaállt a menyem jelölt is, hogy láthassuk, ez nemzetközi bográcsolás (lévén a kislány nem magyar, olyan egzotikus országból való, ahol nem ismerik ezt az ételt! 3. sz. kép)

A hozzávalók tekintetében mérvadó a 2. sz. kép. És kérem ment a bográcsba a zsír, a szalonna, s miután a zsírja kisült jött a hagyma, majd a dinsztelés után a kolbász következett. A paprika és a padlizsán egyszerre lépett a főzőedénybe, hogy kis idő múltán a paradicsom is kövesse. Ezután arra kellett csak ügyelni, hogy a parázs állandóan szépen izzon, nem kell láng, az a jó, ha szépen rotyog a lecsó.

Mielőtt elkészült a fiam egy óvatlan pillanatban nyakon öntötte vagy két deci vörösborral, hát nem lett rosszabb...

Furcsa, de nem maradt estére. Nem tom, miért de így történt!

 Én bizony ezen részt fogok venni! Katt ide, hogy elolvassad, miről is van szó!

Ez egy olyan kezdeményezés, ami szűmet megdobogtatta, és ha nem is tudok elmenni a helyszínre, itthon fogok főzni!

Vendégeink is lesznek, mégpedig a legkedvesebb fajtából, a fiam és a kedves barátnője.

Már tudják, és készülnek. Remélem!

Csatlakozz.

Főzz.

Zabálj a nemzetért!

Vagy csak egyél visszafogottan, az is ér!

Mivel ebben a hőségben nem a csülkös-velős-pacal a nyerő, ezért egy egyszerű, de mindenképpen nagyszerű bográcsos lecsót fogunk rittyenteni! Mert ez is belefér!

Szerinetm ez egy nagyon jó kezdeményezés!

Leves után a mártás. No nem úgy, hogy besűrítem. Még mindig tart a sóska invázió, gyönyörűséges a kertben a szép zöld sáv...

Szedtem egy kis vájdlinggal, a kerti asztalnál fittyet hányva a kánikulának szépen kiereztem, közben lement egy hosszúlépés is.

Az alapos mosás után jött a konyhai procedúra:

Olíva olajon megdinszteltem egy apró hagymát, ahhoz adtam a három evőkanál cukrot, karamellizáltam, és rádobtam a megvágott sóskaleveleket. Megdinszteltem, addig, amíg elfőtte a levét. Szórtam rá három kanál lisztet, elkevertem, majd felengedtem fél liter tejjel.

Felforraltam.

Kóstolás után kért még egy kevéske cukrot, megkapta, és hogy megkoronázzuk a dolgot, hígítottam vagy másfél decinyi félédes fehérborral. Miután felforrt, késznek nyilvánítottam. Főtt burgonyát és a előző napi csirkeszárnyat volt hivatva finomabbá tenni.

A dolgát elvégezte, földi pályafutását délután, a hűtőből kivéve mint kiváló sóskakrém fejezte be (egy hosszúlépés kíséretében)!

Itt a vége fuss el véle!

Elképzelem a sok mazochistát, akik ilyenkor direkt beülnek egy irodába... és fujatják magukat a finom bacilusos légkondival.

Hát nekem ebben nincs részem.

1. Húsz perc favágás.

 

2. Húsz perc fröccsözés...

3. Húsz perc internet a besötétített szobában.

Így  lehet csak kibírni...

És elég sok fa bevándorolt a garázsba és a fatárolóba!