Majdnem azt írtam címnek, hogy csatni, de az nem elég előkelő. Remélem, azt vágod, hogy ha nincs parasztbarackod, akkor nem igazán kell feladnod, használhatsz ehhez nemes őszibarackot is.
Nekünk az nincs. Viszont ennek az íze nagyon jó, nem is vágyunk másra (amikor érik), csak ne lenne olyan sok benne a biokárosult. Mert ugye permetezés nincs, bio van...
Azt mondják, hogy a jó csatni édes és erős egyszerre... és savanykás... persze ahány ház, annyi háziasszony, meg minden. Recept az van bőven, ha megguglizod, mindenfelé találhatsz és sokat. Ez legalább annyira indiai, amennyire angol, mert a britek nagyon hamar rákattantak, és a maguk számára átformálták. Így aztán sok receptet találsz, amiből hiányzik az erő, vagy csak nagyon módjával szerepel.
Ne, búsulj, az is csatni, csak más.
Akkor lássuk a medvét:
Meghámoztam és tisztítottam vagy két kiló parasztbarackot. Egy nagy fej hagymát, szedtem a kertben egy csokor mentát és egy csokor citromfüvet, előkészítettem nagyjából négy darab jalapeno paprikát (chili) és négy cseresznyepaprikát. Kimagoztam, vigyázva, hogy az ere benne maradjon. Kell majd még fél kiló cukor és egy deci balzsamecet.
A hagymát megdinszteltem, rádobtam a paprikákat, majd a barackot, hozzá jött a cukor, elkevertem, és hagytam egy kicsit rotyogni. Kis idő múltán megkapta a zöld fűszereket. nagyjából egy órát főztem, hogy a barack zöme krémesedjen, majd kapott balzsamecetet, rottyant még egyet, és kész.
Azonnal üvegekbe töltöttem és ment a dunsztba.
A maradékot megkóstoltam egy kis pirítóssal, hát kérem meg voltam magammal is, de legfőképpen a csatnival elégedve!
A dunszt után címkét kapott, és mehetett elvegyülni a többi finomság közé!
Utolsó kommentek