Gyarapodik a szekrény teteje. Egyre több az üveg, mint valaha otthon, édesanyám munkája nyomán. Ő keményen dolgozott, hogy legyen elegendő paradicsomlé, befőtt, lekvár, savanyúság télire, én viszont csak szórakozom.
Hét végére elég sok mindent összeszórakoztam, így tettem el két-két üveg savanyút, ami már nem fért a dobálós vödörbe, és a levéből is le kellett venni.
Az eltevéshez az üvegeket sterilizáltam: alaposan elmostam, majd fazékba állítottam, negyed órát forraltam, majd 130 fokos sütőbe tettem őket a kupakokkal együtt, és a felhasználásig ott keverő fürdőztek. A celofánt mindig úgy teszem rá, hogy megvizezem, a vizes felével az üvegre, a száraz marad felül, ide jön egy késhegynyi nátrium benzoát, majd a következő celofán a száraz felével a tartósítóra, végül a kupak. Először alkalmazom ezt az eljárást, kíváncsi vagyok sikeresen meggátolja-é a romlást?
Aztán két eresztésben eltettem lecsóalapot.
Lehetett volna lecsót is, de azt gondoltam, hogy amikor felhasználom, a friss hagyma majd ad némi plusz ízt télen.
Így készítettem: 2 kiló paprikához egy kiló cukkini és három kiló paradicsom. A paprikát kezdtem el dinsztelni olajon, aztán jött a cukkini, sóztam, végül a paradicsom. Üvegekbe töltöttem, ment a dunsztba. Végül a címke... :-)
Eltettem paradicsomlevet is, itt nincs faxni, forróvizes fürdő, héj le, passzír. Ez macerás, és kínlódás, mert felültekerős passzírozóm van. Ki az az eszelős hülye, aki ezt kitalálta? A barom madaras teszkóban meg csak ilyen volt. A kisbéri piacon meg hemzsegtek a normális passzírozók...
Az Erős Sólyomhoz egy kiló kápia paprikát daráltam le, hozzá a kertből 15-20 darab cseresznyepaprikát. Kapott még 20 deka sót és egy deci olíva olajat. Megkóstoltam, csuda finom, csípős mint a nyavalya, ahogyan én szeretem!
Utolsó kommentek