Ez egy olyan kaja, ami megint ahány ház annyi szokás. Van sok változata, mindenki alakít rajta, saját ízlésére formálja. Én kétszer is kitettem a honlapomra, most mindkettőt közreadom:
Először a lengyel leveske:
Hozzávalók: 40 dkg. sertésdagadó, egy pici fej hagyma,
2 db. petrezselyemgyökér, egy sárgarépa, kevés fejeskáposzta,
40 dkg. burgonya, 1 üveg céklasaláta, tíz deka bacon vagy kolozsvári szalonna, babérlevél, bors, két deci főzőtejszin és két evőkanál liszt a habaráshoz, de helyettesíthető tejfellel, én speciel egy kanál tejfel és tej keverékét használtam
A receptet a HIX KONYHA listán kaptam J. Zsókától, csak keveset módosítottam rajta, úgy, ahogyan a hajón a lengyel szakácsunktól, Jacektől láttam.
A szalonnát kockára vágjuk, kisütjük, ha kell egy kevés olajat is öntünk alá, erre dobjuk a hagymát, majd a két centi hosszúra és vékonyra vágott kétféle répát. Amíg dinsztelődik, a felvágott húst 2 liter vízbe tesszük főni (adhatunk hozzá egy leveskockát is). A kápsztát apróra vágjuk, a burgonyát felkockázzuk, és hozzáadjuk a zöldségekhez, beletesszük a ecetes céklát (én 750 ml-est vettem, ennek mintegy kétharmadát használtam fel), felengedjük a főtt hús levével, persze a hús is benne marad. Babérlevéllel és borssal ízesítjük.
Behabarjuk, tálaláskor tejfelt adunk hozzá. (ezt a lengyelek kihagyják!)
Most lássuk a másik levest:
A tengerész sokféle földi jóban részesül, és most itt a gasztronómiai élvezetekre gondolok. Persze az, amelyik nem finnyás, válogatós, aki azt tartja, amit én is vallok:
- Mit az egyik ember meg tud enni jóízűen, azt én is!
Persze vannak kivételek, amit a mi kultúránkban felnövekedett gyomor nem képes befogadni, de most nem erről beszélünk.
A magyar konyhában bizonyos zöldségek fogyasztása meglehetősen egyoldalú. Amikor Egyiptomban először ettem főtt uborkát, igencsak nagyot nézett a gyomrom, kétszer is:
- Mi ez? Főtt uborka? - csodálkozott, aztán így folytatta: - nahát, hogy ez milyen finoman van elkészítve. Ugye tudjátok, most következik a nálunk régebben csak savanyúságként fogyasztott cékla következik.
A polyák barátaink nemzeti étele a barscs, a céklaleves, és ennek a receptje meg is van a honlapomon. A napokban arra gondoltam, amikor előkerült egy kicsit megfonnyadt cékla, amiről elfeledkeztünk, hogy miért ne lehetne ebből levest főzni, ha nem is olyat, amilyet a lengyelek, vagy az orosz, ukrán konyhaművészek borscsa?
Nos, a következő a receptje az általam kreált céklalevesnek:
A hagymát megdinszteltem. Egy kevés cukrot ráhintettem, karamellizáltam, a kockára vágott céklát, hozzáadtam, felengedtem vízzel, és addig főztem, amíg a cékla félig meg nem főtt. Ezután adtam hozzá a burgonyát, répákat, megsóztam, borsoztam, beletettem a babérlevelet, egy kávéskanál tárkonyecettel ízesítettem.
Tálaláskor tejfelt tettem a tetejére.
A fotón a világos piros a burgonya, a lila a cékla.
Utolsó kommentek