Részt vettem a az Akai Falunap főzőversenyén, valahogyan így:

A legutolsó nyugdíjas klubtalálkozón Iboly megszervezte a dolgot: - Akkor Laci és István főznek, akik jelentkeztek a versenyre. - Én mikor jelentkeztem? - kérdeztem. - Most! - volt a válasz, és nem volt apelláta. Már nyolckor ott voltunk, mert azt hittük, időre megy a verseny. Tíz kiló húsból két bográcsban főztük. A húst a vadászoktól kaptuk (illetve vette az önkormányzat), reggel még egy tömbbe volt fagyva az egész... gyerekkádba tették, hogy kiolvadjon.

Szóval tüzet kell rakni, nem nagyot, mert a hagymát nem szabad megégetni. A húshoz annyi hagymát használtunk, amennyit az asszonyok megpucoltak. (Jó sokat, mert a pörkölt lelke a sok hagyma). Egy kiló házi disznózsírra tettük, és megfonnyasztottuk.

Ekkor került bele a hús. Hogy olyan legyen a pörkölt, mint a miénk, ahhoz kellenek nagy darabok összefagyva, ami aztán a főzés során olvad ki. Közben hoztak az asszonyok egy csomó fokhagymát is, aminek egy részét beletettük.

Amikor kifehéredett a hús, akkor került bele a piros paprika, meg darált sós paprika is. Főtt egy darabig, akkor az egyik asszony beledobott az egyik bográcsba pár szem borókát, meg babérlevelet. Aztán a főzés derekán megsóztam. Az egyik bográcsot kicsit jobban, a másikat kevésbé.

Aztán jött valaki, és őrölt köménymagot is szórt bele... Hamarost kapott mindkét bogrács másfél deci vörösbort is (a márkája maradjon titok az egri bikavérnek). Főztük tovább. Mielőtt kész lett volna, kapott megint egy öntetnyi vörösbort.. Aztán tizenkettő után szétrúgtuk a tüzet, és csak forrón tartottuk.

Közben el kell mondjam, hogy a fényképezőgéppel készítettem a videóimat is, és mire a végére értünk volna, megtelt a lemez, így nincs fénykép a kész pörköltről... sajnos!!! Helyette megmutatom, hogy milyen lángost készítettek az asszonyok.