Újra a kedvencem, azaz kelkáposzta. A blogot lassan átnevezhetném a Seafalconné főzre, mert nekem mostanában se időm, se erőm nincs a konyhai tevékenységekre.
Hála az égnek, itt a medvehagyma szezon.
Tegnap kint voltunk a kisgyóni erdőben és szedtünk egy kazallal. Csudára örülök!
A recept, amit most kiteszek, azt pénteken készítette az asszonykám.
Volt főtt krumpli, meg a kisbéri piacon vásárolt csudálatos juhtúró, ez adta neki az ötletet, és az hogy nagyon szeretem a kelkáposztát. Ilyen finomságot tudott kitalálni:
A reszelt főtt burgonyát jól összedolgozta a juhtúróval. A kelkáposztaleveleket öt percig forró vízben blansírozta, majd megtöltötte a keverékkel. Bepanírozta, és kirántotta.
A képen a köret hozzá kuszkusz, ezt egyszerűen sós vízben főzöd meg, és kész.
A mártást medvehagymából készítette. Az valami isteni volt:
Először besamelt készített, majd ebbe jött a medvehagyma, és végül hígította főtt és nyers tejszínnel.
Ez a hármas: kelkáposzta, juhtúró, medvehagyma egy csodás hármast alkot, áldom érte az asszonykám kicsi kezét! :)
Lehet, hogy ez a főtt tejszín kis magyarázatra szorul? Nos a házi tejet nem fölöztük le, hanem felforraltuk. Kihűlés után szedtük le a fölét, és tettük a hűtőbe. Az igazság része az is, hogy én ezt a fölt tejeskávén szeretem igazán, de az asszonykám ezzel sosem tudott megbarátkozni. Így a főzéshez használja.
Apropó a föl a kávén: édesanyám se szerette amíg kislány volt, és a mamája (én nem ismertem a nagymamám, korán árván hagyta a gyerekeit) kitalálta, hogyan lehet rávenni, hogy megegye.
- Kislányom, szerinted szép vagyok? -
- Igen! Nagyon! - mmondta az édesanyám.
- Azért, mert mindig én eszem meg a tej fölét...
Attól kezdve édesanyám kapta.
- Kérem a szépet! - mondta. És használt is, mert higgyétek el, nagyon szép volt az édesanyám!
Utolsó kommentek