Lehet, hogy hülyén hangzik, hogy lecsót készítek a gulyás napján, de a kiírás szerint minden jöhet, ami magyar és bográcsban készül. Ha nem hiszed, akkor íme a link, ahol ellenőrizheted a kiírást. Hogy ne csak mi tudjuk, miről van szó, ezért kitettem a rendezvény logóját a kapunkra is, hadd tudja meg ország-világ, de legalább is a falu, Aka népe, hogy miben mesterkedünk. (1. sz. kép)
Tehát megraktam a tüzet, és hogy a szeles front ne kavarhasson be, ezért a kiselejtezett fürdőszobai bojler tűzterét állítottuk be a bográcsoló tűzrakóba. (4. sz. kép) A biztonság kedvéért odaállt a menyem jelölt is, hogy láthassuk, ez nemzetközi bográcsolás (lévén a kislány nem magyar, olyan egzotikus országból való, ahol nem ismerik ezt az ételt! 3. sz. kép)
A hozzávalók tekintetében mérvadó a 2. sz. kép. És kérem ment a bográcsba a zsír, a szalonna, s miután a zsírja kisült jött a hagyma, majd a dinsztelés után a kolbász következett. A paprika és a padlizsán egyszerre lépett a főzőedénybe, hogy kis idő múltán a paradicsom is kövesse. Ezután arra kellett csak ügyelni, hogy a parázs állandóan szépen izzon, nem kell láng, az a jó, ha szépen rotyog a lecsó.
Mielőtt elkészült a fiam egy óvatlan pillanatban nyakon öntötte vagy két deci vörösborral, hát nem lett rosszabb...
Furcsa, de nem maradt estére. Nem tom, miért de így történt!
Utolsó kommentek